Folyóügyeim és a zöldhályog-teszt

Állati nagy Vad Fruttik koncerten voltunk a hétvégén. Az élvezeti értékből azonban jelentősen elvett a kialakulóban lévő inkontinencia problémám felismerésének ténye. Elbambultam, s a koncert kezdete előtt elfelejtettem hólyagot üríteni.Ez kábé az ötödik számnál tudatosodott bennem, amikor is bemelegedve a  hangulatba a Tánc című kedvenc számomra előadott őrjöngésem tetőfokaként kivitelezett páros lábbal ugráláskor tapasztalt "na most aztán mentem bokáig hugyozom magam érzés" -ben öltött testet.
 A hatodik és a hetedik számra, nem emlékszem mert lehajtott fejjel a navajonbecsurgottvagynem - mentes fiatalkoromat siratva sajnáltam magam. Pisilni csakazértsem mentem el ( oké a pozíciómat sem akartam feladni meg lemaradni sem akartam egy percről sem), összeszorítottam a fogamat s igazi keleti bölcsként  kapcsoltam ki meggyötört testem negatív jelzéseit, s félelmeimen felülemelkedve adtam át magam a zene színtiszta élvezetének. Bár nagyon pazar volt a buli és a leszarom taktika után ugráltam és táncoltam is rendesen, azért az utolsó szám utolsó akkordjakor villámként(na jó gömbvillámként) cikáztam át a tömegen, s egy üres wc fülkét megkaparintva, menopauzától gyötört mamikat megszégyenítő pánikban csekkoltam hogy akkor most bepisiltem-e vagy leizzadtam-é.
Azt egyébként lefigyeltem, hogy Fecó legalább négyszer volt wécén az este folyamán, s aztán hogy a problémámat másra vetítve enyhítsem a fájdalmamat, a vasárnapi ebédnél neki is szegeztem a kérdést: Neked nincsenek vizelettartási problémáid? Mivel nagyon hülyén nézett rám, s kivételesen mind a négy gyerek csöndben volt s kérdőn szegezte rám a tekintetét jobbnak láttam a levesembe merülve túllépni a kérdésen.  A lényeg hogy a be nem tartott fogadkozásaim listáját a mindennapos intim torna személyében egy újabb ponttal bővíthetem.
 Ez amúgy sem az én hetem volt mert szerdán végérvényesen bebizonyosodott számomra, hogy glaukómám van. Persze hivatalosan kábé 10 éve tudom, s járok is kontrollra s bár nem rendesen de nagyjából rendszeresen csepegtetek a szemembe, de egy ideje meg voltam győződve róla hogy igazából nincs is semmi bajom. Ezért döntöttem úgy december elején hogy lássuk mi lesz alapon abbahagyom a szemcseppezgetést. Egy két ártalmatlannak tűnő fejfájós napot leszámítva jól elvoltam. A múlt hét végére aztán olyan 3 napos migrénem lett, hogy kezdtem kapizsgálni a kísérletem kudarcát. Szerdán jutottam el a doktornőhöz aki rémülten állapította meg az oltári magas szemnyomást, de mielőtt kétségbeesve kutatni kezdett az okok után, én szemlesütve vallottam be a szánalmas kis próbálkozásomat. Hát az "én megverem magát" kirohanásán túl még el kellett viselnem a tényt hogy valószínűleg totál hibbantnak néz......
Ugye hogy ezen események fényében már nem is tűnik olyan távoli jövőnek a vak, pelenkás Adri-néni??

Kilók és könyvek

Jó hosszú idő után ráálltam a mérlegre, majd elkerekedett szemmel közöltem anyukámmal hogy : "Jé! lehet hogy 6 kilót nyom a csizmám? " Ennyivel vagyok ugyanis több mint a tavalyi fogyókúrám végén, amikor is 8 kg leadása után beiktattam egy szusszanásnyi szünetet ami még mindig tart.
Homlokra csapás, aha élmény, és a felismerés hogy én sem úsztam meg az eddig csak szakirodalomból ismert  fogyókúrázók csapdáját. És már hallottam is hol Csepregi Éva megboldogult hangját (igen amikor még volt neki valamennyi), hol a Nagy Feró-féle Beatrice koncerteken előadott verziót a jojó-ról. Igen én is beléptem a klubba. Most olvasom Szabó Győző könyvét a drogfüggőségéről, s tisztára magamra ismertem. Így, hogy már diagnosztizáltam magamon az édesség-függőséget újult erővel tudom sajnálni magam. Hurrá!
 Apropó olvasás.Kaptunk egy E book olvasót karácsonyra. Elég hamar sutba dobtam a "jaj de hát úgy a jó ha érzed  a könyv illatát és hallod a lap percegését" meggyőződésemet. Baromi jó. Imádom. Néha mégsem tudok szabadulni az érzéstől, hogy megint beengedtünk egy kütyüt a házba.Igaz, sokszor kell közelharcot vívnom Rékával a kütyüért.Igen előfordult nem egyszer hogy még az "anyád vagyok én mondom meg mit csinálsz " kártyát sem átallottam kijátszani ha erőszakkal már nem tudtam megszerezni (nem semmi méretű erőnlétre, hátra és bicepszekre tett szert ugyanis a kajak edzéseken az én törékeny pici lányom).
Tévét már régóta nem nézünk így esténként rendesen tesztelem, de simán velem van a vécén, vagy rántás kevergetés közben, s Csenge is megkönnyebbülhet, mert az esti és a délutáni szopik alkalmával végre nem ejtődnek a fejére több kilós könyvek, csak néha ez a pár dekás cucc. S a tény hogy szinte mindent meg tudok szerezni egy pár kattintással, szuper.
 Így tudtam elolvasni a Hunyadi következő részét amit amúgy apukámtól szoktam kölcsönkérni, de mindig ki kell várnom a soromat.Így olvastam el pár nap alatt a Szürke ötven árnyalatát, amiért nem akartam pénzt adni(milyen jól tettem), de kíváncsi voltam, mi az ami ennyi embert lázba hozott annak idején.Túl vagyok a Bor mámor Provence-en amit szintén régóta tervezgettem, mert bár nem szeretem a már filmen látott sztorit utólag olvasni, azért megérte. S nagyon vágytam már Szabó Győző Toxikoma-jára is, s nem is csalódtam. Tök jól megírt tanulságos kerek történet.Tisztára mintha egy road movie-t néznél.
Arról nem is beszélve, hogy Réka aki a minőségi könyvek közé, minden ellenkezésem és ágálásom dacára egyre több vámpíros, angyalos és mittudomén  milyen különleges szellemlátós ponyvát csempész. Na ezek azok a könyvek amik remélem csak egy korszak mementói, így nem is kell hogy a helyet foglalják a könyvespolcon.

Újévi köszöntő

Most hogy itt egy újabb év
kapjon el mindenkit a hév
merjen álmodni sokat, nagyot
s kívánjon magának sok boldog hétköznapot

Kívánjon egy lazán megélt szülinapot
hogy a földet elkerüljék a meteoritok
Kívánja, hogy könnyen menjen a munka

Ne fájjon nagyon ha néha el-el bukna

Legyen a hűtőben mindig vaj és sonka
mindig legyen megoldható a gondja
Békesség s öröm legyen a családban
Ne legyen soha a bajával magában

Kívánja hogy ne fogyatkozzon foga s haja
s hogy ne álljon be soha a dereka
Kerüljék el kutyáját a tetvek
őt pedig a rosszindulatúan burjánzó sejtek

Lakjon jól mindig azzal együtt persze
hogy ideális marad a testömegindexe
Bízzon egy élhetőbb világban
s a bálnavadászok nyugdíjba vonulásában

Aztán dolgozzon is rajta rendesen, 
ne csak a sült galambot várja lelkesen
csempésszen sok apró örömet a mába
Így nem lehet panasz a holnapjára

Megint egy karácsony

ÁÁ! Karácsonyi bevásárlás őrület. Nagyon várom azt az évet mikor a fiaink nem lesznek már  potenciális távirányítós autó használók. Akkor kihagyhatjuk azt a minden karácsonyi bevásárlásunkkor megejtett vitát, miszerint (Fecó szerint)  : "Vegyünk a fiúknak egy távirányítós autót!" (vagy helikoptert, vagy bármi távirányítóst). Mire én oké de egyik fiunkat sem érdeklik az autók. Hiába a padlásra száműzött versenypályák, hiába az űrhajókká átépített lego autók s a jobb sorsa érdemes matchbox-ok  sora, ő nem adja fel. Egyik évben volt egy helikopterünk. 2 napig. Szenteste előtt egy héttel  Fecó kipróbálta eltörte,  majd visszavitte a boltba.
Egyébként egész jól viselem a dolgot, hisz már hozzátartozik az adventi hangulathoz ez az 1 napra leadjuk a srácokat nyakunkba vesszük a szomszédos megyeszékhely összes üzletét , listákat gyártunk, majd újratervezünk, minimum egyszer elveszítjük egymást, majd újratervezünk, lezavarjuk az autó nem autó vitát majd újratervezünk, kupaktanácsokat tartunk az összes üzletben a listáink fölé görnyedve, majd újra tervezünk fíling.Mivel egyébként nem nagyon szoktunk együtt boltba menni így tényleg hozzájárul a karácsony különlegességéhez.
Egyszer szemtanúja voltam egy jelenetnek egy szupermarketben, mikor nő és férfi ráérősen szagolgatták a mosogatószereket hangosan kielemezve melyiket válasszák. Teljesen elképedtem, s megpróbáltam elképzelni a jelenetet az én emberemmel:))) Oké nem tudtam, de mentségemre legyen mondva, magamat sem nagyon tudtam belehelyezni a szituba,  hisz még soha de soha nem jutott eszembe megszagolni a mosogatószert.
Az idén már háromra nőtt az olvasó gyerekek száma a családban, úgyhogy már az ajándékok elrejtésénél is nagyobb kihívás az ajándék-dilemmás listáim elrejtése.Igaz, Soma mélyen hisz még a csodában, de az általa megfogalmazott kérdésekből úgy tűnik már nem vakon.S idén talán már nem akar csapdát építeni az ajándékhozó jézuskának és az angyalkáknak sem.Engem már úgyis túlságosan elkapott a gépszíj, hangulatba hozás ügyben. Mivel majd félszáz hófehér dísz sikerült legyártanom szódabikarbónából és keményítőből, s nem akartam elkótyavetyélni egyet sem, így most majd félszáz csillagocska, harangocska és hóemberke lóg a lakás összes elképzelhető pontján, s keseríti meg mindenki életét aki magasabb az én 163 centimnél.:)))))

Illúzió gyilkos a szomszédom

 Mit tesz az ember lánya ha felfedezi, hogy az épp aktuális kedvenc együttesének frontembere és lelke, az ő szomszédja? (Na jó egy utcában lakik vele) Először is nagyon sajnálja, hogy már nem tizenéves mert akkor pironkodás nélkül, sikítozva értesíthetné az összes haverját a nagyszerű tényről.Persze mikor 16 volt még nemhogy fészbuk, de mobiltelefon sem volt, így legalább a hétvégéig várni kellett volna, hogy kellő körítéssel elővezesse nekik a dolgot, egy wi-fi zóna  mentes  kocsmában. Manapság, hogy az információáramoltatásnak sokkal hatékonyabb és idegesítőbb módjai is rendelkezésre állnak, meg már hülyén nézne ki ha egy-két lájk reményében megosztaná a főleg gyerekkel,  háztartással és a túléléssel küzdő fészbuk ismerőseivel a fantasztikus hírt, ami ha jobban belegondol csak neki fantasztikus hír. Sőt ha még jobban belegondol, neki sem olyan fantasztikus hiszen, ki akarja látni az idealizált "rocksztárt" (aki kb fél méterrel kisebb a színpadi énjénél),béna sapkában hátizsákkal buszmegállóban ácsorogni.
 Ha 1990-ben módomban állt volna Nagy Feró, vagy Hobó esetleg Cseh Tomi szürke hétköznapjainak részesévé válni, valószínű berosálok, de így majd negyven évesen inkább azt a tényt erősíti az infantilis örömöm hogy bizony még négy gyerek után sem sikerült felnőnöm. Azért természetesen Marci gyerek még egy találkozást sem úszott meg anélkül hogy kifejezésére ne juttassam nagyrabecsülésemet, vagy jövőre vonatkozó koncert információt szedjek ki belőle.Persze követő, vagy tag vagy micsoda vagyok a fészbuk oldalukon de azért azt tök jó volt este a vacsinál csak úgy bedobnom Fecónak, hogy " Ja találkoztam a Marcival azt mondta februárban lesz nálunk buli" :))