Félelmetes élményben van részem az idén.A karácsony közeledtével pont ugyanazok a hülye dolgok történnek velem mint tavaly ilyenkor.
A szülinapomra kapott gyönyörű fülbevalóm egyik darabját már az első nap sikerült elhagynom csakúgy mint a tavaly karácsonyra kapott fülbevalómat. Bár a tavalyi ajándék kb egy hétig megvolt, azért az fölülmúlhatatlan, hogy egy röpke fél órás kutyasétáltatás alkalmával mind a kettőt elhagytam.
Tavaly a télapó csokikkal megrakott bevásárlókocsim mellett a pénztárnál vettem észre hogy elhagytam a bankkártyám (szaladgálás, letiltás, idegeskedés, este visszakullogás a magára hagyott bevásárlókocsimhoz az üzletbe). Miután rekonstruáltam az eseményeket kiderült, hogy egy bank automatában hagytam. Szerencsére este, így miután senki nem vette ki bezúzta a gép.
Az idén a telefonokkal gyűlt meg a bajom. 2 telefont használtam rendszeresen ami akkor vált igazán bonyolultá, mikor kitaláltam hogy megcserélem a kártyákat a telefonjaimban. Mivel úgy tűnik a rövid távú memóriámmal komoly gondok vannak, másnapra elfelejtettem a cserét és simán beütöttem az "A" pinkódját a "B" telefonba, s miután nem fogadta el,"milyen hülye ez a telefon!" felkiáltások közepette még kétszer megismételtem. A PUK kódomat természetesen valami tuti helyre raktam annak idején, hogy biztosan meglegyen de 3 nap keresés után feladtam a dolgot és beletörődtem hogy ezentúl egy telefonom lesz. Gyorsan értesítettem is mindenkit hogy milyen számot használok és a másikat nyugodtan töröljék ki. Alig 1 hétig éltem az 1-telefonosok gondtalan életét, mikor sikerült elhagynom azt a bizonyos 1 telefonomat is.
Ismét szaladgálás, keresés, beletörődés, letiltás, és egy kis öröm az ürömben a régi kártyámat 10 perc alatt rendbehozták az ügyfészolgálaton(udvariasnak látszó, de inkább"ez mekkora lúzer" mosollyal az arcukon)
Ezután már csak néhány pironkodó SMS az ismerősöknek, hogy akkor mégis az a régi szám az igazi és úgy ahogy megoldódott az ügy.
Tegnap este a gyerekek adventi naptárját állítottam össze és közben ezen a fura deja vu -n méláztam, mikor pont úgy mint tavaly, telitalppal mezítláb beleléptem az adventi naptárból kipottyanó rajzszögbe. Miközben összeszorított foggal némán üvöltötvea gyerekek aludtak) húztam ki a szöget a lábamból, biztos voltam benne, hogy ez már több mint véletlen és ez már igazi karácsonyi hagyományőrzés.
Kicsit idegbajos ,kicsit zaklatott de az enyém. Bár szeretem a hagyományokat, azt már eldöntöttem, hogy jövőre új adventi naptárt készítek(rajzszög menteset) és igazán odafigyelek a dolgaimra (különös tekintettel a telefonokra, fülbevalókra, és bankkártyákra.)
A szülinapomra kapott gyönyörű fülbevalóm egyik darabját már az első nap sikerült elhagynom csakúgy mint a tavaly karácsonyra kapott fülbevalómat. Bár a tavalyi ajándék kb egy hétig megvolt, azért az fölülmúlhatatlan, hogy egy röpke fél órás kutyasétáltatás alkalmával mind a kettőt elhagytam.
Tavaly a télapó csokikkal megrakott bevásárlókocsim mellett a pénztárnál vettem észre hogy elhagytam a bankkártyám (szaladgálás, letiltás, idegeskedés, este visszakullogás a magára hagyott bevásárlókocsimhoz az üzletbe). Miután rekonstruáltam az eseményeket kiderült, hogy egy bank automatában hagytam. Szerencsére este, így miután senki nem vette ki bezúzta a gép.
Az idén a telefonokkal gyűlt meg a bajom. 2 telefont használtam rendszeresen ami akkor vált igazán bonyolultá, mikor kitaláltam hogy megcserélem a kártyákat a telefonjaimban. Mivel úgy tűnik a rövid távú memóriámmal komoly gondok vannak, másnapra elfelejtettem a cserét és simán beütöttem az "A" pinkódját a "B" telefonba, s miután nem fogadta el,"milyen hülye ez a telefon!" felkiáltások közepette még kétszer megismételtem. A PUK kódomat természetesen valami tuti helyre raktam annak idején, hogy biztosan meglegyen de 3 nap keresés után feladtam a dolgot és beletörődtem hogy ezentúl egy telefonom lesz. Gyorsan értesítettem is mindenkit hogy milyen számot használok és a másikat nyugodtan töröljék ki. Alig 1 hétig éltem az 1-telefonosok gondtalan életét, mikor sikerült elhagynom azt a bizonyos 1 telefonomat is.
Ismét szaladgálás, keresés, beletörődés, letiltás, és egy kis öröm az ürömben a régi kártyámat 10 perc alatt rendbehozták az ügyfészolgálaton(udvariasnak látszó, de inkább"ez mekkora lúzer" mosollyal az arcukon)
Ezután már csak néhány pironkodó SMS az ismerősöknek, hogy akkor mégis az a régi szám az igazi és úgy ahogy megoldódott az ügy.
Tegnap este a gyerekek adventi naptárját állítottam össze és közben ezen a fura deja vu -n méláztam, mikor pont úgy mint tavaly, telitalppal mezítláb beleléptem az adventi naptárból kipottyanó rajzszögbe. Miközben összeszorított foggal némán üvöltötvea gyerekek aludtak) húztam ki a szöget a lábamból, biztos voltam benne, hogy ez már több mint véletlen és ez már igazi karácsonyi hagyományőrzés.
Kicsit idegbajos ,kicsit zaklatott de az enyém. Bár szeretem a hagyományokat, azt már eldöntöttem, hogy jövőre új adventi naptárt készítek(rajzszög menteset) és igazán odafigyelek a dolgaimra (különös tekintettel a telefonokra, fülbevalókra, és bankkártyákra.)
