A fiúknak a tizenhetedik, nekünk lányoknak a harmadik boros élményünk volt. Már régóta érett és végül a pécsi bortúránkon dőlt el, hogy a következő úti cél a zalai borvidék lesz. A hosszúhetényi Schunk pincében ajánlotta házigazdánk jó szívvel a nagyradai Cézár pincészetet, így ezen a vonalon indította Fecó a szervezést. A szállás keresgélésekor bukkant a Nagyradától pár kilométerre fekvő Zalaszabari Zobori élményparkra, ahol úgy tűnt, tudnak olyan szállást biztosítani ahol kényelmesen elfér a népes kis csapatunk.
Az élménypark fekvése a zalai dombság és a Kis-Balaton ölelésében garantálta a lenyűgöző kilátást, de a hab a tortán az volt, mikor kiderült, hogy az élménypark tulajdonosa maga is egy igencsak különleges kis borászatot üzemeltet és szíves örömest tart nekünk borkóstolót a szállásunk mellett álló patinás boros pincében.
A terv a következő volt: Érkezés fél tízkor a zalaszabari élményparkba. Örvendezés egymásnak, lecuccolás, szállás elfoglalás. Az élményparkból bérelt biciklik kiosztása után nyeregbe pattanva, fütyörészve átkerekezés a szomszéd Nagyradára, ahol a Cézár pincészetnél terített asztallal és pazar borkóstolóval várnak minket, a kerekezéstől kellemesen felfrissült vidám társaságot. Ebéd, borozás, sztorizgatás, majd laza visszagurulás a szállásunkra, csendes pihenő, majd esti borkóstoló a Kányavári borbirtok boraiból házigazdánk Szabadics Zoltán tolmácsolásában.
Igen, ez volt a terv és sikerülhetett volna ha nincs Fecó ősbizalma a google -ban, meg azon törekvése, hogy ugyanazon az úton kétszer ne kelljen már menni, hisz mennyivel érdekesebb ha a két falut összekötő hat kilométeres szürke aszfalt csíkot csak hazafele járjuk. A google pedig tudott egy egyszerűnek tűnő hátsó utat a két település között, ami igazán csak egy kilométerrel több, de kellemesebb erdei környezetben vezet. Fecóban akkor még bíztak a barátai és, egy pár kivételével, mindenki lelkesedett a biciklis megoldásért. Ők autóval mentek előre, hogy azt a fél órát amíg átgurulunk, a Cézár pincészetben várják meg. A társaság egy másik házaspár tagja késve érkezett, így ők is autóval csatlakoztak hozzánk a célállomáson, ami azért volt szerencsés, mert a két leamortizált bicikli mellett szállítani tudtak két leamortizált biciklistát is, akik hallani sem akartak a visszaúton a tekerésről.
Fecó meggyőzőerejét bizonyítja, hogy Gabika az élménypark egyik munkatársa úgy döntött, elkísér minket, hogy megismerje azt a hátsó utat, ami annyira titkos hogy még az ott dolgozók sem ismerik, és amiről, helyi lakosként,még ő sem hallott soha.
Én a mai napig nem értem, hogy miért gondoltuk, hogy jó ötlet borkóstolóra öltözve városi, nem túl komoly váltóval felszerelt, sokunknak kényelmetlen méretű biciklire felülve elindulni a ránézésre is hatalmas szintkülönbségeket, erdőket, szántóföldeket rejtő vidéken. Az első komoly emelkedőnél már megbántam hogy nem cseréltem le a Martens bakancsot, de nem mertem panaszkodni, mert volt aki westerncsizmában meleg télikabátban, vagy ingben nyomta a pazar októberi dögmelegben az embert próbáló terepen.
Nem tudom ki mondta ki először, hogy itt valami nem stimmel. Volt akinél a nedves faleveles makkos traktorkerék nyomban bukdácsolva szakadt el a cérna, volt akinél a learatott kukorica szárak között a biciklit barázdáról barázdára rángatva, és volt akinél akkor amikor a harmadik embert kérdeztük meg hiába az útba eső Orosztony nevű faluban. Én akkor pöccentem be kicsit, mikor egy buszmegállóban veszteglő busz sofőrjét kérdezve is azt a választ kaptuk hogy erre bizony nincs út Nagyradára, s erre Fecó közölte hogy azért mondja mert a buszok nem járnak arra.....
Két defekttel és a telefonjaink gps-be vetett hitünk elvesztésével a hátunk mögött próbáltunk először segítséget kérni a Cézár pincészetnél várakozó barátainkon keresztül. Küldtek is elénk egy traktort, aminek sajnos csak a hangja jutott el hozzánk. Aztán egyszer csak megláttuk a víztorony tetejét, amiről megtudtuk hogy az úti célunk szomszédságában van. Így a gömböt betlehemi csillagként bámulva, defekteket, sérüléseket feledve újult erővel küzdöttük le a hátralévő távolságot. A hatalmas szőlő ültetvény legnyugatibb csücskéhez érve kitörő örömmel üdvözöltük a pont kerékpáros méretű lyukat a drótkerítésen. Már csak néhány száz métert kellett megtennünk a végtelen hosszú szőlő sorok között, hogy a borászat üzemi útján csapzottan, porosan, izzadtan, cirka három órás késéssel több mint húsz kilométerrel a lábunkban befussunk.
Bár kaland volt a javából, és csapatmunkából szerintem ötösre vizsgáztunk, azért azt nagyon sajnáltuk, hogy így a Cézár pince megismerésére sokkal kevesebb időnk jutott, mint szerettük volna. (oké a szőlő tőkéket egész közelről tudtuk szemrevételezni, sőt szemezgettünk is a szüret után fennmaradt fürtökből a célba érés előtt). Az idő szűke miatt a borokat az újramelegített ebéd közben tudtuk végigkóstolni és a kedvenc "mesélős" részt is zanzásítva kaptuk. A pincészetet három svéd üzletember alapította 2004-ben. A főborász az a dél-amerikai származású Luis Fuentes akiről már hallottunk és akinek a híre a zalai borvidékre hozott minket.
A borászat palettája amit volt szerencsénk végig kóstolni:
Irsai Olivér 2017
La Patron White 2017
Cabernet Sauvignon Rosé 2017
Le Patron Red 2015
Pinot Noir 2015
Extraordinarii Cabernet Savignon 2015
A borok nem okoztak csalódást. Az üzletükben rendesen be is vásároltunk a bag in box technológiával 3 literes kiszerelésben csomagolt tételekből.
A hat kilométeres visszaút a laza szintkülönbségekkel tarkított gyér forgalmú aszfalt úton még inkább rádöbbentett minket mekkorát szívtunk azzal a bizonyos másik úttal, de szerencsére ekkor már tudtunk nevetni a pár órával azelőtti halálfélelmünkön. Végül is mások sok pénzt fizetnek az adrenalinfröccsel kecsegtető túlélőtúrákért. Szerintem a miénk simán kenterbe veri bármelyiket.
A zobori élménypark területén működő holnapocska tábor központi épületében szálltunk meg. A tábort beteg és rászoruló gyermekek üdültetésére hozta létre Szabadics Zoltán és családja. A tábor aztán a nagyközönségnek megnyitva, folyamatosan fejlődő megújuló élményparkká nőtte ki magát.
A borkóstoló, amit Zoltán tartott nekünk, az egyik legemlékezetesebb boros élményem lett.
Egy nagyon különleges sokoldalú embert ismertünk meg. Üzletember, öt gyermekes apuka, egy igazi reneszánsz ember, aki mert nagyot álmodni.A borászatuk jelene és a finom borok mellett, megismerhettük a birtok múltját is. Az enyészetből mentették meg, mikor megvásárolták a Baán család jobb napokat látott pincéjét, melyet újraélesztve fejedelmi borok készítésével tisztelegnek a zalai borkészítés hagyománya előtt. Több helyen hallottuk már mennyire nem egyszerű megtalálni a tökéletes nevet és megjelenést egy-egy borhoz. A Kányavári Borbirtok kínálatáról elmondható, hogy a beszédes nevekkel és a különleges, de egyszerű címkézéssel felöltöztetett borok felejthetetlen élményt nyújtanak.
A kóstolt tételek:
Bizsergő 2017
Üstökös 2017 (Olaszrizling)
Imposztor 2017 (Rajnai Rizling)
Krónika 2017 (Chardonnay)
Pirkadat 2017 (Merlot- Cabernet Sauvignon Rosé)
Katarzis 2016 (carbernet Sauvignon- Merlot )
Aranyvessző 2017 (édes Sárga muskotály)
A vasárnapra terveztünk még egy kis-balatoni kirándulást. A Kányavári szigetre tartva Fecó, elvétve az utat, a töltésre hajtott fel, majd konstatálta hogy hihetetlen de a barátai tényleg szeretik hiszen az előző napi fiaskó után is szó nélkül követtek minket a rossz úton. Azért miután visszatolatgattunk és kiszálltunk, nem kímélték és jó párszor lecsapták ezt a magas labdát.
2019 oktberében az őszi szünetben ismét ellátogattunk az élményparkba, szigorúan családi programra más, gyermekes barátainkkal. Mivel a gyerekek között is egész sok nagykorú van már, hamar eldőlt, hogy befizetünk egy borkóstolóra. A borokat ezúttal a birtok főborászábnak tolmácsolásában és a vadiúj borpanzióban kóstolhattuk. Összefutottunk Gabikával is (a biciklitúra társunk), akivel nagyon megörültünk egymásnak és régi harcostársakként kacsintottunk össze. Hogy milyen mély nyomot is hagyott benne a túlélő túránk, rögtön lejött abból, ahogy a férjének bemutatva minket, csak annyit mondott: "Tudod ők azok a biciklisek!".....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése