2009. december 22., kedd

Karácsonyi vacsi-avagy a kacsa esete a Braun SilkEpil-lel

Idén is, csakúgy mint tavaly, elindultam beszerezni a karácsonyi kacsánkat. Okulva a tavalyiakból az egész kacsa mellé még +4 combot szándékoztam venni.(tavaly szenteste 3 gyermekünk elpusztította a felére sült kacsánk combjait és mellét, így mi testvériesen osztozkodtunk a szárnyakon és a farháton,aztán néztük egymást éhségtől kopogó szemekkel meghitt karácsonyi hangulatban).
Szóval, a legnagyobb hófúvásban -12 fokban indultam a piacra. A baromfiárusnál pont 2 db kacsából tudtam választani és Salamoni döntésssel azt választottam amelyiken egyáltalán nem láttam rusnya tollmaradványokat.(előre sajnáltam azt a balekot akinek a "szőrös" jut)
Kicsomagoláskor az első sokk után, (hogy tudniillik a kacsa attól házi, hogy a feje csőröstől, a lába pedig úszóhártyástól bele van gyömöszölve a testébe), még nagyobb meglepetésként ért a tény hogy átvágtak. Az én kacsám a hűtőpultban a hátán feküdt és nem látszott az a gusztustalanul sok tolltok és pihe ami a hátát és a szárnyát borította.
Miután apa eltávolította a kacsából a beletuszkolt dolgokat és megfőzte Lottinak(a kutyánk), gúnyos mosollyal adta át a terepet.
Kellő derűvel és mindenféle csipesszel felszerelkezve, nagy hévvel vetettem bele magam a munkába. Az első pár négyzetcentiméter után azonban világossá vált számomra hogy a szemöldökcsipesz nem a legjobb módszer.Állandóan begörcsölt a kezem annak ellenére hogy szüneteket is tartottam, amíg a kacsánk eljárta( kevés külső segítséggel) a kacsatáncot, hogy azért a gyerekek is jól szórakozzanak.Ezután hasznátam el a telefonos segítségemet, miszerint(anyukám szerint) húzkodjam az égő gázrózsa fölött (a kacsát nem anyukámat) és a lepörkölődött tollak majd kipotyognak.A mi kacsánknál ez nem vált be, de a lakásban már disznópörzsöléshez hasonlatos szagok terjengetek amitől a meghitt karácsonyi hangulat egyre távolabb került. És akkor jött az isteni szikra! Feltúrtam a padlást a már réges rég nem hasznát középkori kinzóeszközömért az epilálógépért.
Égett bőrszag, traktorhoz hasonlatos zakatolás és megpörkölődött kacsabőr -darabkák között de mosolyogva huzkodtam a gépet megfáradt kacsánkon. Csongor, mikor bejött a konyhába és látta hogy megemelem a kacsa szárnyát és tolom alá a gépet megkérdezte:
-Most szőrteleníted a hónalját?
Mindent összevetve azt hiszem túlságosan sok időt töltöttünk a kacsával ahhoz, hogy öszebarátkozzunk vele és lehet hogy nem is lesz szükség a +4 combra, hiszen ezek után valószinű a gyerekek és én sem fogok túl jó étvággyal falatozni belőle.
Tegnap az ötszörös adag mézeskalács készítéssel, és a lapraszerelt ikeás mézeskalácsház összeállításával bíbelődtünk egy fél napot.De ez egy másik történet.

2009. november 27., péntek

Adventi koszorú


Tavaly először csináltuk magunk az adventi koszorúnkat és nagyon élveztük.
Idén gondosan megterveztem. Majd' egy órát töltöttem azzal, hogy a megfelelő hozzávalókat beszerezzem. Megbeszéltük a gyerekekkel(Réka,CSongor), hogy vasárnap délután mikor Soma alszik, nekiállunk az alkotásnak. Minden a terv szerint alakult délután kettőkor Soma apával aludt. A ragasztópisztoly és a kellő áhitatos hangulat csőre töltve, hozzávalók kikészítve...
Délután 14.20- kor mikor a ránk száradt ragasztószálakat kapargattuk csalódottan állapítottuk meg a lurkókkal , hogy túl ügyesek vagyunk és bőven szintidő alatt teljesítettünk.
A koszorú nagyon szép lett, de mi még tele voltunk kiélni való kreativitással. És akkor kétségbeesve kezdtünk kutakodni olyan szabad felület után a lakásban amit tele lehet ragasztani, zuzmóval, szárított narancskarikákkal vagy tobozzal. Miután két gyertyát és két agyagtálat is feldiszítettünk és a ragasztópisztoly is kifogyott felhívtam anyu figyelmét hogy neki is szívesen készítünk koszorút. Meggyőztem, hogy nem törvényszerű, hogy az idén is kigyullad a lakásuk, főleg ha a mi koszorunkat választja.
Mindenesetre azt már megbeszéltük a srácokkal, hogy jövőre a halottak napjára is mi készítünk koszorúkat. Az a felvetésem azonban, hogy ezentúl a szülinapi torták helyett legyenek szülinapi koszorúk, már nem aratott osztatlan sikert.

2009. november 25., szerda

Egy tényleg szürke nap szülinap előtti hangulatban

Az hagyján, hogy kirepültek a fiókáim és én is próbálok hasznos tagja lenni a társadalomnak, még a szülinapom is közeleg amit idén már nem várok infantilis izgalommal.
Felkelek, gyerekeket osztok szét, irodában ülök, gyerekeket szortírozok és begyűjtök, sötétben érek haza.Aztán a változatosság kedvéért ismét szortírozok büdös zoknit, tiszta zoknit, iskolatáskát, játékot.....
És ez tényleg csak ennyi.

Szürke szürke szürke nap,
Kellene egy nagy kalap
Belebújnék, elmennék
álmodoznék, pihennék
s ott nem lenne időegység, mértékegység, fegyelmezettség

2009. november 22., vasárnap

Villámlátogatás a könvtárban

Pénteken apával úgy döntöttünk, gyermekeink megértek már a kultúrára és másra sem vágynak jobban, mint egy könyvtárlátogatásra. Érdekes volt látni a könyvtárosnéni arcát mikor zárás előtt 15 perccel beestünk a három kicsit hangos, nagyon kütröskalács-maszatos gyerekkel a forgóajtón. Röpke 10 perc alatt túlestünk a beiratkozáson és még maradt végtelennek tűnő 5 percünk arra hogy kabátban(a ruhatárral nem bajlódtunk) felfedezzük a megyei könyvtár gyerekrészlegét.
Szerencsére Somát úgy elbűvölte a lift, hogy egy időre felhagyott a SZOMJAS VAGYOK INNI AKAROK mantrával és aránylag csendben elértük az emeletet. Hál istennek Rékanak és Csongornak elég volt 2perc a könyvválasztásra. Miután Soma is talált egy kellően nagy könyvet magának még egy Halász Judit CD-vel is megfejeltük a dolgot.
Pontban 18 órakor befejeztük villámlátogatásunkat és integettünk a menjenekmárafenébe-mosollyal búcsúzó könyvtárosnéninek. Miután 5 kört mentünk a forgóajtón és már tényleg kinn voltunk az őszi utcán, egész elégedett voltam. Elégedettségem addig tartott míg Soma az első lépésnél egy pocsolyába ejtette a könyvét, én pedig lendületből rátapostam.

Este a fiúk a választott könyvükből kapták a mesét(Réka magának olvasott).

2009. november 20., péntek

Első ujjkoppanások

Tök jó, hogy rászántam végre az időt és fáradságot, hogy én is beálljak a cyber-társadalomba!
Izgalmas és nagyon élvezetes dolog az írás (állítólag terápiának sem utolsó).
Szóval nincs visszaút! Kiírom magamból ami kikivánkozik!!