Pénteken apával úgy döntöttünk, gyermekeink megértek már a kultúrára és másra sem vágynak jobban, mint egy könyvtárlátogatásra. Érdekes volt látni a könyvtárosnéni arcát mikor zárás előtt 15 perccel beestünk a három kicsit hangos, nagyon kütröskalács-maszatos gyerekkel a forgóajtón. Röpke 10 perc alatt túlestünk a beiratkozáson és még maradt végtelennek tűnő 5 percünk arra hogy kabátban(a ruhatárral nem bajlódtunk) felfedezzük a megyei könyvtár gyerekrészlegét.
Szerencsére Somát úgy elbűvölte a lift, hogy egy időre felhagyott a SZOMJAS VAGYOK INNI AKAROK mantrával és aránylag csendben elértük az emeletet. Hál istennek Rékanak és Csongornak elég volt 2perc a könyvválasztásra. Miután Soma is talált egy kellően nagy könyvet magának még egy Halász Judit CD-vel is megfejeltük a dolgot.
Pontban 18 órakor befejeztük villámlátogatásunkat és integettünk a menjenekmárafenébe-mosollyal búcsúzó könyvtárosnéninek. Miután 5 kört mentünk a forgóajtón és már tényleg kinn voltunk az őszi utcán, egész elégedett voltam. Elégedettségem addig tartott míg Soma az első lépésnél egy pocsolyába ejtette a könyvét, én pedig lendületből rátapostam.
Este a fiúk a választott könyvükből kapták a mesét(Réka magának olvasott).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése