Eltelt egy év apu nélkül és három hónapja Sári mamát is elvesztettük.
Kemény évünk volt.
A gyász nagy fekete felhőként árnyékolja be hétköznapjainkat és ünnepeinket is.
Két ember, két igazi egyéniség, két karakter, két jelenség, akik annyira szerették az életet........
Nélkülük már semmi, de semmi nem ugyanolyan...
Iszonyú nehéz ezt a véglegességet feldolgozni. Megérteni és átérezni a "nincs" fogalmát. Rábredni
arra, mi az igazán fontos az életben.
Az egy év alatt nem telt el nap, hogy ne gondoljak apukámra. Hál istennek álmomban sokszor találkozunk és úgy ölelem, szorítom ahogy sajnos csak nagyon ritkán tettem, amikor még élt....
Kicsit félelmetes , de egyben csodás is ahogy megbújnak nem csak a gondolatinkban, hanem a mindennapjaink apró részleteiben. Egyre többször kapom azon magam hogy önkéntelenül apu vicceivel szófordulataival sziporkázok. A minap pedig rántott hús sütés közben szépen akkurátusan csíkokra vágtam az első szelet husit és élvezettel elnassoltam, míg kisült a többi, pont úgy mint anno Sári mama.
