Most múlik pontosan

Tegnap láttam először öregnek apukámat. Tegnapelőtt műtötték az epéjével, ami egy rutin műtétnek számít, de ilyen kicsinek és elesettnek még soha nem láttam az én pörgős vidám apukámat.Mikor odaértünk a kórházba éppen egy újsággal a kezében bóbiskolt és mielőtt felkeltettem hosszan vizsgálgattam megnyúlt fáradt arcát. Hirtelen belém nyílalt, hogy lassan az én szüleim is elérik az öregkort és én nem tehetek ellene semmit.A következő gondolatom pedig megint az volt, ami mostanság sokszor gyötör, hogy én se vagyok már mai csirke és nem tudom elég lesz-e az erőnk a 4 gyermekünk nyomán ránk váró szülinapi zsúrokhoz, ballagásokhoz, diplomaosztókhoz, esküvőkhöz, csalódásaik és sikereik feldolgozásához és a még sok előre nem is sejthető buktatóhoz.Egész nap annyit agyaltam ezen, hogy egészen nekikeseredtem.Estére már elkönyveltem magam depressziósnak és épp arra készültem, hogy utánaolvasok a neten a legújabb bajomnak, mikor meghallottam a híradóban, hogy ez a hosszan tartó kánikula a dehidráltság miatt nagyon rosszul hat a kedélyállapotra, ezért nő meg ilyenkor az öngyilkosjelöltek száma. Ó szóval csak a meleg!-csaptam a homlokomra és aztán úgy aludtam mint a bunda mindenféle negatív gondolattól mentesen, de az éjszakai kánikula miatt verejtékben úszva.