Ahányszor Bakonybélben túráztunk az utóbbi években, mindig azon merengtünk, mennyire jó kis biciklis terepek vannak arrafelé. Fel is került a bakancslistánkra és most hétvégén végre belevágtunk. Fecó már rutinos bakonyi biciklis betyár, mert az elmúlt pár évben megmászta már többek között a Hajagot és a Farkasgyepű-Németbánya vonalat is.
Nekem a húsz évvel ezelőtti nagy bicikli túrák, és az utóbbi évek Balaton körüli kisebb tekerések szolgáltatták az alapot, amit kénytelen voltam kipótolni egy kis vakmerőséggel hogy bele merjek vágni.
A szombatra tervezett útvonal Bakonybélből a Kőris hegyet csak "félig" érintve Fenyőfőn át, Vinye volt. Odafelé minden oké volt. A Cuha völgyi büfében 22 km után lazítva kávézgattunk.Írtam a nagyképű sms-eket anyukámnak és a Rékának, fogadva a gratulációkat. Az első sokk az volt, mikor visszaindultunk, és megpróbáltam ráülni a nyeregre. Emlékeztem a régvolt túrákról hogy az bicikliülés 20 km után már nem a barátunk. Na de ennyire!!! Megpróbáltam kikapcsolni az agyam azon részét ami a seggemmel van összekötve és fogcsikorgatva tapostam a pedált a "kis kerülőre" tervezett visszaúton. Mer' ugye mi kinéztük a térképen egy jónak látszó nyomvonalat, és mikor a turista jelzés eltűnt csöppet sem gyanakodtunk. Mikor a majdnem függőleges homokos talajon már a kerékpárt tolva, majd farönkökön átcipelve küzdöttünk, kicsit már elbizonytalanodtunk és meg is érlelődött bennem Fecó új pólójának felirata miszerint: "A térképen tényleg nem így nézett ki! " (már kapott tőlem egy "Tudok egy rövidebb utat!" feliratú pólót).
Én akkor értem el teljesítőképességem határát, mikor kerékpár tolás közben begörcsölt mindkét vádlim, de már sírni sem volt erőm, és azon merengtem hogy fog itt leszállni a mentőhelikopter, vagy egy ufó vagy esetleg a hétfejű sárkány, aki megment minket. Aztán valahogy ezen is túllendültem (oké, sokat segített hogy Fecó visszajött értem és vitte a biciklimet és nagyon jól viselte a nyavalygásaimat). Mikor viszont rátaláltunk az útra és a hazaút utolsó tíz kilométerét félelmetes tempóban gurulva teljesíthettük még kurjongatni is volt erőm.
A túra mérlege: 44,34 km keresztül a Bakonyon (a Kőris hegy csúcsát 200 méterre megközelítve)
967 m felfele menet
967 m lefele menet
12 km/óra átlagsebesség
37,4 km-óra max sebesség
1200 kcal égetés
Az adatok kicsit pontatlanok mert néha elfelejtettem leállítani az alkalmazást mikor pihentünk, de a szintkülönbség és a táv az tuti.
Mikor elfoglaltuk a szállást úgy terveztük átöltözünk és sétálunk egyet a faluban, aztán lerogytunk az ágyra és három óra múlva eszméltünk hogy ha nem sietünk bezár a szálló konyhája. Én konkrétan az alfelem miatt szenvedtem a legjobban. Akkora duzzanatot szereztem, ami már dupla seggnek minősült. És milyen hasznosnak bizonyult Fecó behűtött dobozos söre, amit gentlemanként ajánlott fel izzó alfelem okozta fájdalom enyhítésére!
Ma reggelre mindenem fájt a lábujjamtól a fejem búbjáig de eltökéltek voltunk és belevágtunk a mára tervezett távnak. A cél Németbánya volt, ami mindig kedvelt gyalogtúra helyünk volt. Egy ilyen szombat után vasárnap reggel rátenni a fenekünket a nyeregre, csak hangosan káromkodva megy. Aztán úgy az első kilométer végére elzsibbadsz úgy a fájdalomtól hogy már ne érezd.
Egy nagy hegyet kellett legyőzni. Nyolc kilométeren keresztül csak felfelé, aztán egy fantasztikus gurulás egy erdei úton a faluig. A visszaút elején megint egy kisebb holtpontra kerültem, de azért tapostam eltökélten. Mikor elértük a legmagasabb pontot megint és elkezdtünk gurulni eljutottam odáig hogy már azt is fárasztónak éreztem hogy tartsam magam a kerékpáron. Persze az utolsó nagy gurulás megint mindent felülírt. Imádom mikor az adrenalintól megrészegülve azt érzi az ember, hogy simán megérte a küzdelem és az izzadság, mert észvesztő tempóban ereszkedni egy hegyről leírhatatlan.
Mérleg: 23,26 km
10 km/óra átlag sebesség
576 m hegymenet
35,9 km/óra max sebesség
710 kcal égetés
Összességében tehát megtettünk majd' 68 kilométert a két nap alatt ami iszonyú büszkeséggel tölt el. Alig várom hogy visszatérjünk és felmenjünk a Kőris hegyre, mert ez a következő cél.
Tanulságok:
- A futás tényleg hasznos.Az, hogy most már mondhatni rendszeresen futunk hétköznaponként nem várt segítségként lendített át a holtponton, állólépesség tekintetében
- A térképen egy kis árnyalatnyi különbséggel jelölt kétszáz méter szintkülönbség legyőzése a valóságban nagyon kemény munka.
- A szőlő cukor és a víz a legjobb barátunk
- A fenekemről már nem szeretnék többet írni mert asszem egy kicsit már túlragoztam..
- Kettesben, gyerekek nélkül, két keréken madárcsicsergésben hasítani, gurulni, küzdeni, feltöltődni fantasztikus élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése