Illúzió gyilkos a szomszédom

 Mit tesz az ember lánya ha felfedezi, hogy az épp aktuális kedvenc együttesének frontembere és lelke, az ő szomszédja? (Na jó egy utcában lakik vele) Először is nagyon sajnálja, hogy már nem tizenéves mert akkor pironkodás nélkül, sikítozva értesíthetné az összes haverját a nagyszerű tényről.Persze mikor 16 volt még nemhogy fészbuk, de mobiltelefon sem volt, így legalább a hétvégéig várni kellett volna, hogy kellő körítéssel elővezesse nekik a dolgot, egy wi-fi zóna  mentes  kocsmában. Manapság, hogy az információáramoltatásnak sokkal hatékonyabb és idegesítőbb módjai is rendelkezésre állnak, meg már hülyén nézne ki ha egy-két lájk reményében megosztaná a főleg gyerekkel,  háztartással és a túléléssel küzdő fészbuk ismerőseivel a fantasztikus hírt, ami ha jobban belegondol csak neki fantasztikus hír. Sőt ha még jobban belegondol, neki sem olyan fantasztikus hiszen, ki akarja látni az idealizált "rocksztárt" (aki kb fél méterrel kisebb a színpadi énjénél),béna sapkában hátizsákkal buszmegállóban ácsorogni.
 Ha 1990-ben módomban állt volna Nagy Feró, vagy Hobó esetleg Cseh Tomi szürke hétköznapjainak részesévé válni, valószínű berosálok, de így majd negyven évesen inkább azt a tényt erősíti az infantilis örömöm hogy bizony még négy gyerek után sem sikerült felnőnöm. Azért természetesen Marci gyerek még egy találkozást sem úszott meg anélkül hogy kifejezésére ne juttassam nagyrabecsülésemet, vagy jövőre vonatkozó koncert információt szedjek ki belőle.Persze követő, vagy tag vagy micsoda vagyok a fészbuk oldalukon de azért azt tök jó volt este a vacsinál csak úgy bedobnom Fecónak, hogy " Ja találkoztam a Marcival azt mondta februárban lesz nálunk buli" :))