2017. április 9., vasárnap

Bakonyi biciklis betyárok

Régi álmunk volt.
Ahányszor Bakonybélben túráztunk az utóbbi években,  mindig azon merengtünk, mennyire jó kis biciklis terepek vannak arrafelé. Fel is került a bakancslistánkra és most hétvégén végre belevágtunk. Fecó már rutinos bakonyi biciklis betyár, mert az elmúlt pár évben megmászta már többek között a Hajagot és a Farkasgyepű-Németbánya vonalat is.
Nekem a húsz évvel ezelőtti nagy bicikli túrák, és az utóbbi évek Balaton körüli kisebb tekerések szolgáltatták az alapot, amit kénytelen voltam kipótolni egy kis vakmerőséggel hogy bele merjek vágni.
A szombatra tervezett útvonal Bakonybélből a Kőris hegyet csak "félig" érintve Fenyőfőn át, Vinye volt. Odafelé minden oké volt. A Cuha völgyi büfében 22 km után lazítva kávézgattunk.Írtam a nagyképű sms-eket anyukámnak és a Rékának, fogadva a gratulációkat. Az első sokk az volt, mikor visszaindultunk, és megpróbáltam ráülni a nyeregre. Emlékeztem a régvolt túrákról hogy az bicikliülés 20 km után már nem a barátunk. Na de ennyire!!! Megpróbáltam kikapcsolni az agyam azon részét ami a seggemmel van összekötve és fogcsikorgatva tapostam a pedált a "kis kerülőre" tervezett visszaúton. Mer' ugye mi kinéztük a térképen egy jónak látszó nyomvonalat, és mikor a turista jelzés eltűnt csöppet sem gyanakodtunk. Mikor a majdnem függőleges homokos talajon már a kerékpárt tolva, majd farönkökön átcipelve küzdöttünk, kicsit már elbizonytalanodtunk és meg is érlelődött bennem Fecó új pólójának felirata miszerint: "A térképen tényleg nem így nézett ki! " (már kapott tőlem egy "Tudok egy rövidebb utat!" feliratú pólót).
Én akkor értem el teljesítőképességem  határát, mikor kerékpár tolás közben begörcsölt mindkét vádlim, de már sírni sem volt erőm, és azon merengtem hogy fog itt leszállni a mentőhelikopter, vagy egy ufó vagy esetleg a hétfejű sárkány, aki megment minket. Aztán valahogy ezen is túllendültem (oké, sokat segített hogy Fecó visszajött értem és vitte a biciklimet és nagyon jól viselte a nyavalygásaimat). Mikor viszont rátaláltunk az útra és a hazaút utolsó tíz kilométerét félelmetes tempóban gurulva teljesíthettük még kurjongatni is volt erőm.

A túra mérlege:  44,34 km keresztül a Bakonyon (a Kőris hegy csúcsát 200 méterre megközelítve)
                        967 m felfele menet
                        967 m lefele menet
                      12 km/óra átlagsebesség
                      37,4 km-óra max sebesség
                      1200 kcal égetés

Az adatok kicsit pontatlanok mert néha elfelejtettem leállítani az alkalmazást mikor pihentünk, de a szintkülönbség és a táv az tuti.
Mikor elfoglaltuk a szállást úgy terveztük átöltözünk és sétálunk egyet a faluban, aztán lerogytunk az ágyra és három óra múlva eszméltünk hogy ha nem sietünk bezár a szálló konyhája. Én konkrétan az alfelem miatt szenvedtem a legjobban. Akkora duzzanatot szereztem, ami már dupla seggnek minősült. És milyen hasznosnak bizonyult Fecó behűtött dobozos söre, amit gentlemanként ajánlott fel izzó alfelem okozta fájdalom enyhítésére!

Ma reggelre mindenem fájt a lábujjamtól a fejem búbjáig de eltökéltek voltunk és belevágtunk a mára tervezett távnak. A cél Németbánya volt, ami mindig kedvelt gyalogtúra helyünk volt. Egy ilyen szombat után vasárnap reggel rátenni a fenekünket a nyeregre, csak hangosan káromkodva megy. Aztán úgy az első kilométer végére elzsibbadsz úgy a fájdalomtól hogy már ne érezd.
Egy nagy hegyet kellett legyőzni. Nyolc kilométeren keresztül csak felfelé, aztán egy fantasztikus gurulás egy erdei úton a faluig. A visszaút elején megint egy kisebb holtpontra kerültem, de azért tapostam eltökélten. Mikor elértük a legmagasabb pontot megint és elkezdtünk gurulni eljutottam odáig hogy már azt is fárasztónak éreztem hogy tartsam magam a kerékpáron. Persze az utolsó nagy gurulás megint mindent felülírt. Imádom mikor az adrenalintól megrészegülve  azt érzi az ember, hogy simán megérte a küzdelem és az izzadság, mert észvesztő tempóban ereszkedni egy hegyről leírhatatlan.
Mérleg:    23,26 km
               10 km/óra átlag sebesség
               576 m hegymenet
                35,9 km/óra max sebesség
                710 kcal égetés

Összességében tehát megtettünk majd' 68 kilométert a két nap alatt ami iszonyú büszkeséggel tölt el. Alig várom hogy visszatérjünk és felmenjünk a Kőris hegyre, mert ez a következő cél.

Tanulságok:

- A futás tényleg hasznos.Az, hogy most már mondhatni rendszeresen futunk hétköznaponként nem várt segítségként lendített át a holtponton, állólépesség tekintetében
- A térképen egy kis árnyalatnyi különbséggel jelölt kétszáz méter szintkülönbség legyőzése a valóságban nagyon kemény munka.
- A szőlő cukor és a víz a legjobb barátunk
- A fenekemről már nem szeretnék többet írni mert asszem egy kicsit már túlragoztam..
- Kettesben, gyerekek nélkül, két keréken madárcsicsergésben hasítani, gurulni, küzdeni, feltöltődni fantasztikus élmény.









2016. május 2., hétfő

A "pici" fiúnak



 Csongorunknak

Éljen, éljen május elseje
De nem ám a munka ünnepe
Már tizennégy éve, hogy sokkal többet jelent nekünk
Hisz akkor történt meg a csoda másodszor velünk

Gyönyörű tavasz volt mikor berobbantál közénk a családba
Nagymamád kezébe érkeztél e zajos-színes világra 
Hatalmas hanggal, hatalmas étvággyal és kimeríthetetlen energiákkal
Mi folyton hajt, és állandóan visz előre, versenyben tartva,
 igazi harcosként küzdve

Kívánjuk neked a tizennegyedik szülinapodon
Játékos kedved soha el ne hagyjon
Találd meg utad, mi céljaidhoz vezet
S maradj mindig ilyen merész és szemfüles!

Anya és Apa

 

2015. április 14., kedd

Lazulás Sopronban


Hogy biztosan ne felejtsem el hogy negyven éves lettem szüleim nagyon megadták a módját az ajándéknak, és kaptam egy soproni hétvégét, amit Fecóval kettesben gyerekek nélkül tölthetünk.
Édesanyám nagyon precíz ember és igyekezett körültekintően választani a számos soproni szállás között.Végül a belváros szívében fekvő Hotel Palatinus szállót választotta. Sajnos.
Mivel ahhoz is ragaszkodott, hogy nekünk tényleg szinte semmibe ne kerüljön, a szobán és a félpanzión felül igyekezett minden felmerülő költséget belevenni az ajándékutalványba.
A hétvége mégis számos meglepetéssel és tanulsággal szolgált:
1. Ha utalvánnyal érkezel a szállóba úgy bánnak veled mint egy mostohagyerekkel.
2. Ne higgy a fotóknak
3. A superior szoba azt jelenti, hogy egy szuper hangulatos kis harmadik emeleti padláslyuk, ahol nem kell bajlódni a kicsomagolással, mert nincs helyed még megfordulni sem, ellenben ahogy kinyitod az ajtót mindjárt az ágyban találod magad, gyanús-foltos kórházira hypózott ropogós ágyneműben. Mikor az ablaknak csúfolt lőrésen beszivárgott fényben felfedeztem a párnánkra készített vendégváró csokit be is nyomtam, de sajnos még így is pont ugyanolyan vacaknak tűnt a szitu.Persze ennek is van előnye mert így már fenn sem akadtunk azon, hogy nincs például hűtő a szobában.
4. Fecó nagyon tud felháborodni, így kaptunk egy másik szobát, és mivel igazán figyelmesek a "service" feliratú helység szomszédjában volt.Így az ember sokkal otthonosabban érezheti  magát ha reggel mosógép hangjára ébred, éjjel pedig nagyszerűen álomba ringat a kazán ütemes zakatolása.
5.A kegyelem döfést a hazainduláskor kaptuk. A recepciós hölgy vagy bal lábbal kelt fel vagy utálja a munkáját(és az embereket) vagy alapjáraton bunkó, de szerintem egyik sem mentség a viselkedésére. Csapkodni, kiabálni és ajtót mutatni sejtésem szerint nem áll a recepciós munkaköri leírásában.
Ezt tette ugyanis mikor kiakadtunk azon, hogy azt feltételezte, hogy el akarunk sunnyogni pár száz forintnyi idegenforgalmi adót.
Szerencsére az idő gyönyörű volt, a város és  Lővérek még mindig szuper, arról pedig személyesen győződhettünk meg hogy nem az a soproni tendencia amit a mi szállónkban tapasztaltunk. Nagyon sok kedves és segítőkész emberrel, nem elszállt árakkal és kifogástalan kiszolgálással találkoztunk akármerre tévedtünk a városban.
Nagyon jó volt beszélgetni úgy hogy nem vágnak folyton bele a gyerekek, a programjainkat csakis a saját felnőtt igényeinkhez igazítva lazulni, ráérezni a borozás szépségére. Az étteremben nyugodtan komótosan falatoztunk, összekacsintva a lúzerek háta mögött, akik gyerekekkel próbáltak vacsorázni. Nagy ötlet volt hogy a családi autónkba a gyerekek helyére a kerékpárjainkat préseltük, így ahogy régen is tettük két keréken barangoltuk be a környéket. Igaz így szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nem csak túlsúlyos hanem idegesítően puhány és leamortizált lettem az évek során. Valahogy mindig azt képzeltem hogy a hájréteg alatt ott rejtőznek a régi izmaim, és a tunyaság leporolásával csak úgy előkapom a fitt énemet ha szükség van rá. Azért arra jó volt hogy eltökéljem magam egy újabb fogadalom mellett, miszerint eljárok rendszeresen kerekezni Fecóval.Ha a négy gyereket egyedül otthon hagyjuk az edzés idejére, még a motiváció is meg van hogy bitang gyorsan tekerjek haza......



2015. január 28., szerda

Amit tutira nem gondolsz végig mikor a 24. órádban vállalod a babát


Mivel manapság sokat rugózom az idő múlásán, meg ugyebár a testem is küldi a jeleket, megérett bennem egy jó kis lista amivel riogathatom azokat akik netán késői gyerekvállalásra adnák a fejüket (s nem utolsó sorban az egész testüket)


Itt az én "Amit tutira nem gondolsz végig mikor a 24. órádban vállalod a babát" listám.


1. A korral hisztisebb, nyavalygósabb, és türelmetlenebb leszel, így válhat a szülés negyven felé hisztisebbé, nyavalygósabbá és rohadt hosszúvá
2.Lassan nem lesz az a kávé mennyiség amivel ellensúlyozni lehet az éjszakázás nyomait egy-egy hosszabb gyerek betegség idején.
3. Az hogy olvasószemüveg kell az esti meséhez nem vicces, hanem egy vérfagyasztó paradoxon.
4.Nehéz a következetességet alkalmazod a gyereknevelésben, úgy hogy állandóan elfelejted az előző nap felállított elveidet
5. Ha memóriajátékot játszol a gyerekkel, csöppet sem kell erőlködnöd hogy őt hozd ki nyertesnek hisz alapból esélyed sincs
6. Mikor iskolába kerül a gyerek legnagyobb erőfeszítésedbe az kerül, hogy elérd hogy a szülőtársak elhiggyék, te nem a nagymama vagy


Van jó hírem is!
1. A babakocsi kiválóan használható álcázott járókeretnek
2. Jobb helyeken van családi parkolóhely a bejárat közelében így annak használatával  kihúzhatod azt a pár évet míg jogosult leszel a rokkantak számára fenntartott helyek használatára.
3. A gyerekről megmaradt pelenkakuponjaidat kis szerencsével elsütheted inkontinencia betétre.


+1. Ja és ha táppénzen vagy a gyerekkel ilyen hülye listákon törheted a fejed. !


A többit most nem jut eszembe, vagy ha eszembe is jut már nem bírom leírni mert begörcsölt a kezem:)

2015. január 6., kedd

Vad Fruttik vs. Európa Kiadó

Ez most megint egy zenés bejegyzés lesz.
Úgy alakult hogy decemberben két kedvenc együttesem is koncertezett kis városunkban. Az egészben az volt az izgalmas hogy a Vad Fruttikról mindig is úgy tartottam, hogy az Európa Kiadó eltűnése nyomán kialakult űrt tölti be kis hazánk zenei palettáján, vagyis inkább az én zenei ízlés-palettámon.Ezért aztán elégedett "ugye megmondtam" mosollyal nyugtáztam Likó Marci jelenlétét a Kiadó koncert első sorában. Menyhárt Jenő, Másik János és a többiek természetesen most sem adták alább, és egy olyan fenomenális élménnyel ajándékoztak meg, amit még most sem sikerült (és nem is akarok) kiheverni. Igaz hogy jó pár napig fájt a nyakam, izomlázam volt, s kicsit a fülem is csengett, de megérte mert a koncert pipec volt. Nem valami nosztalgiába áztatott izzadságszagú ripacskodást kaptunk aznap este, hanem a tökéletes kielégülés érzését.Köszönöm srácok:)
Rá egy hétre igazán felfokozott hangulatban indultam a Vad Fruttikra. Bár csak 7 nap telt el de abban benne volt az egész karácsony bejglistül,Jézuskástól, vendégjárásostól, így kellőképpen agy-mosottan érkeztünk a klubba. És most jön a feketeleves. Nem volt az igazi. Idegesítettek a pillanatot megélni képtelen telefonjukon keresztül nézők, a nyakunkba söröket borítók( oké, lehet hogy ezek már generációs különbségek), az új dal izzadságszagú megfelelés kényszere, és legfőképp, tudom hogy közhelyes, de a régi tűz ahogy Marci és a fiúk az eddigi bulikon apait-anyait beleadva kicsomagolták és kitették magukat a színpadra.
Rutinból nyomott, tökéletesen megtervezett profi munka volt nagy hiányérzetet hagyva maga után. Szóval hogy egy klasszikust idézzek: nekem ez most nem jött át  :((