Vad Fruttik vs. Európa Kiadó

Ez most megint egy zenés bejegyzés lesz.
Úgy alakult hogy decemberben két kedvenc együttesem is koncertezett kis városunkban. Az egészben az volt az izgalmas hogy a Vad Fruttikról mindig is úgy tartottam, hogy az Európa Kiadó eltűnése nyomán kialakult űrt tölti be kis hazánk zenei palettáján, vagyis inkább az én zenei ízlés-palettámon.Ezért aztán elégedett "ugye megmondtam" mosollyal nyugtáztam Likó Marci jelenlétét a Kiadó koncert első sorában. Menyhárt Jenő, Másik János és a többiek természetesen most sem adták alább, és egy olyan fenomenális élménnyel ajándékoztak meg, amit még most sem sikerült (és nem is akarok) kiheverni. Igaz hogy jó pár napig fájt a nyakam, izomlázam volt, s kicsit a fülem is csengett, de megérte mert a koncert pipec volt. Nem valami nosztalgiába áztatott izzadságszagú ripacskodást kaptunk aznap este, hanem a tökéletes kielégülés érzését.Köszönöm srácok:)
Rá egy hétre igazán felfokozott hangulatban indultam a Vad Fruttikra. Bár csak 7 nap telt el de abban benne volt az egész karácsony bejglistül,Jézuskástól, vendégjárásostól, így kellőképpen agy-mosottan érkeztünk a klubba. És most jön a feketeleves. Nem volt az igazi. Idegesítettek a pillanatot megélni képtelen telefonjukon keresztül nézők, a nyakunkba söröket borítók( oké, lehet hogy ezek már generációs különbségek), az új dal izzadságszagú megfelelés kényszere, és legfőképp, tudom hogy közhelyes, de a régi tűz ahogy Marci és a fiúk az eddigi bulikon apait-anyait beleadva kicsomagolták és kitették magukat a színpadra.
Rutinból nyomott, tökéletesen megtervezett profi munka volt nagy hiányérzetet hagyva maga után. Szóval hogy egy klasszikust idézzek: nekem ez most nem jött át  :((