A "pici" lánynak

A 14 éves

A huszonegyedik századdal együtt született

Kokárdás és havas volt a nap melyen érkezett

Szülővé tett minket és nem hagyott kétséget:

Mi jelenti nekünk a tökéletességet.

Legfőbb bizonyíték elragadtatásunkra,

Hogy hamar ráálltunk a sorozatgyártásra

És ő egy igazi prototípushoz híven

Segít, hogy átmenjünk a szülőségi teszten

Szeretjük azt hinni, hogy mi neveltük őt

Az éjszakát átalvót, keveset hisztizőt

A hatalmas szívű, de rátarti óvódást

A tudást szomjazva szárnyaló kisiskolást

A kamaszt, ki reggelente kiállhatatlan

Aki, ha edzésről van szó fáradhatatlan

A harcoló, nem-adom-fel maximalistát

Aki a játékban nem ismeri a tréfát

Álmokat s barátságokat lelkesen szövő

Aki azt szereti, ha kezében a gyeplő

A humorra és a csokira mindig vevő

S most már korlátozottan cselekvőképes ő

Drága Réka baba köszöntünk hát téged!

Büszkeség és öröm a te nevelgetésed

Legyenek mindig vidám szülinapjaid

Valósítsd meg álmaid és céljaid

Ha meg elakadsz, vagy elkél a bíztatás

Bátran zaklasd mindig jóanyád s jóapád!

Folyóügyeim és a zöldhályog-teszt

Állati nagy Vad Fruttik koncerten voltunk a hétvégén. Az élvezeti értékből azonban jelentősen elvett a kialakulóban lévő inkontinencia problémám felismerésének ténye. Elbambultam, s a koncert kezdete előtt elfelejtettem hólyagot üríteni.Ez kábé az ötödik számnál tudatosodott bennem, amikor is bemelegedve a  hangulatba a Tánc című kedvenc számomra előadott őrjöngésem tetőfokaként kivitelezett páros lábbal ugráláskor tapasztalt "na most aztán mentem bokáig hugyozom magam érzés" -ben öltött testet.
 A hatodik és a hetedik számra, nem emlékszem mert lehajtott fejjel a navajonbecsurgottvagynem - mentes fiatalkoromat siratva sajnáltam magam. Pisilni csakazértsem mentem el ( oké a pozíciómat sem akartam feladni meg lemaradni sem akartam egy percről sem), összeszorítottam a fogamat s igazi keleti bölcsként  kapcsoltam ki meggyötört testem negatív jelzéseit, s félelmeimen felülemelkedve adtam át magam a zene színtiszta élvezetének. Bár nagyon pazar volt a buli és a leszarom taktika után ugráltam és táncoltam is rendesen, azért az utolsó szám utolsó akkordjakor villámként(na jó gömbvillámként) cikáztam át a tömegen, s egy üres wc fülkét megkaparintva, menopauzától gyötört mamikat megszégyenítő pánikban csekkoltam hogy akkor most bepisiltem-e vagy leizzadtam-é.
Azt egyébként lefigyeltem, hogy Fecó legalább négyszer volt wécén az este folyamán, s aztán hogy a problémámat másra vetítve enyhítsem a fájdalmamat, a vasárnapi ebédnél neki is szegeztem a kérdést: Neked nincsenek vizelettartási problémáid? Mivel nagyon hülyén nézett rám, s kivételesen mind a négy gyerek csöndben volt s kérdőn szegezte rám a tekintetét jobbnak láttam a levesembe merülve túllépni a kérdésen.  A lényeg hogy a be nem tartott fogadkozásaim listáját a mindennapos intim torna személyében egy újabb ponttal bővíthetem.
 Ez amúgy sem az én hetem volt mert szerdán végérvényesen bebizonyosodott számomra, hogy glaukómám van. Persze hivatalosan kábé 10 éve tudom, s járok is kontrollra s bár nem rendesen de nagyjából rendszeresen csepegtetek a szemembe, de egy ideje meg voltam győződve róla hogy igazából nincs is semmi bajom. Ezért döntöttem úgy december elején hogy lássuk mi lesz alapon abbahagyom a szemcseppezgetést. Egy két ártalmatlannak tűnő fejfájós napot leszámítva jól elvoltam. A múlt hét végére aztán olyan 3 napos migrénem lett, hogy kezdtem kapizsgálni a kísérletem kudarcát. Szerdán jutottam el a doktornőhöz aki rémülten állapította meg az oltári magas szemnyomást, de mielőtt kétségbeesve kutatni kezdett az okok után, én szemlesütve vallottam be a szánalmas kis próbálkozásomat. Hát az "én megverem magát" kirohanásán túl még el kellett viselnem a tényt hogy valószínűleg totál hibbantnak néz......
Ugye hogy ezen események fényében már nem is tűnik olyan távoli jövőnek a vak, pelenkás Adri-néni??

Kilók és könyvek

Jó hosszú idő után ráálltam a mérlegre, majd elkerekedett szemmel közöltem anyukámmal hogy : "Jé! lehet hogy 6 kilót nyom a csizmám? " Ennyivel vagyok ugyanis több mint a tavalyi fogyókúrám végén, amikor is 8 kg leadása után beiktattam egy szusszanásnyi szünetet ami még mindig tart.
Homlokra csapás, aha élmény, és a felismerés hogy én sem úsztam meg az eddig csak szakirodalomból ismert  fogyókúrázók csapdáját. És már hallottam is hol Csepregi Éva megboldogult hangját (igen amikor még volt neki valamennyi), hol a Nagy Feró-féle Beatrice koncerteken előadott verziót a jojó-ról. Igen én is beléptem a klubba. Most olvasom Szabó Győző könyvét a drogfüggőségéről, s tisztára magamra ismertem. Így, hogy már diagnosztizáltam magamon az édesség-függőséget újult erővel tudom sajnálni magam. Hurrá!
 Apropó olvasás.Kaptunk egy E book olvasót karácsonyra. Elég hamar sutba dobtam a "jaj de hát úgy a jó ha érzed  a könyv illatát és hallod a lap percegését" meggyőződésemet. Baromi jó. Imádom. Néha mégsem tudok szabadulni az érzéstől, hogy megint beengedtünk egy kütyüt a házba.Igaz, sokszor kell közelharcot vívnom Rékával a kütyüért.Igen előfordult nem egyszer hogy még az "anyád vagyok én mondom meg mit csinálsz " kártyát sem átallottam kijátszani ha erőszakkal már nem tudtam megszerezni (nem semmi méretű erőnlétre, hátra és bicepszekre tett szert ugyanis a kajak edzéseken az én törékeny pici lányom).
Tévét már régóta nem nézünk így esténként rendesen tesztelem, de simán velem van a vécén, vagy rántás kevergetés közben, s Csenge is megkönnyebbülhet, mert az esti és a délutáni szopik alkalmával végre nem ejtődnek a fejére több kilós könyvek, csak néha ez a pár dekás cucc. S a tény hogy szinte mindent meg tudok szerezni egy pár kattintással, szuper.
 Így tudtam elolvasni a Hunyadi következő részét amit amúgy apukámtól szoktam kölcsönkérni, de mindig ki kell várnom a soromat.Így olvastam el pár nap alatt a Szürke ötven árnyalatát, amiért nem akartam pénzt adni(milyen jól tettem), de kíváncsi voltam, mi az ami ennyi embert lázba hozott annak idején.Túl vagyok a Bor mámor Provence-en amit szintén régóta tervezgettem, mert bár nem szeretem a már filmen látott sztorit utólag olvasni, azért megérte. S nagyon vágytam már Szabó Győző Toxikoma-jára is, s nem is csalódtam. Tök jól megírt tanulságos kerek történet.Tisztára mintha egy road movie-t néznél.
Arról nem is beszélve, hogy Réka aki a minőségi könyvek közé, minden ellenkezésem és ágálásom dacára egyre több vámpíros, angyalos és mittudomén  milyen különleges szellemlátós ponyvát csempész. Na ezek azok a könyvek amik remélem csak egy korszak mementói, így nem is kell hogy a helyet foglalják a könyvespolcon.

Újévi köszöntő

Most hogy itt egy újabb év
kapjon el mindenkit a hév
merjen álmodni sokat, nagyot
s kívánjon magának sok boldog hétköznapot

Kívánjon egy lazán megélt szülinapot
hogy a földet elkerüljék a meteoritok
Kívánja, hogy könnyen menjen a munka

Ne fájjon nagyon ha néha el-el bukna

Legyen a hűtőben mindig vaj és sonka
mindig legyen megoldható a gondja
Békesség s öröm legyen a családban
Ne legyen soha a bajával magában

Kívánja hogy ne fogyatkozzon foga s haja
s hogy ne álljon be soha a dereka
Kerüljék el kutyáját a tetvek
őt pedig a rosszindulatúan burjánzó sejtek

Lakjon jól mindig azzal együtt persze
hogy ideális marad a testömegindexe
Bízzon egy élhetőbb világban
s a bálnavadászok nyugdíjba vonulásában

Aztán dolgozzon is rajta rendesen, 
ne csak a sült galambot várja lelkesen
csempésszen sok apró örömet a mába
Így nem lehet panasz a holnapjára

Megint egy karácsony

ÁÁ! Karácsonyi bevásárlás őrület. Nagyon várom azt az évet mikor a fiaink nem lesznek már  potenciális távirányítós autó használók. Akkor kihagyhatjuk azt a minden karácsonyi bevásárlásunkkor megejtett vitát, miszerint (Fecó szerint)  : "Vegyünk a fiúknak egy távirányítós autót!" (vagy helikoptert, vagy bármi távirányítóst). Mire én oké de egyik fiunkat sem érdeklik az autók. Hiába a padlásra száműzött versenypályák, hiába az űrhajókká átépített lego autók s a jobb sorsa érdemes matchbox-ok  sora, ő nem adja fel. Egyik évben volt egy helikopterünk. 2 napig. Szenteste előtt egy héttel  Fecó kipróbálta eltörte,  majd visszavitte a boltba.
Egyébként egész jól viselem a dolgot, hisz már hozzátartozik az adventi hangulathoz ez az 1 napra leadjuk a srácokat nyakunkba vesszük a szomszédos megyeszékhely összes üzletét , listákat gyártunk, majd újratervezünk, minimum egyszer elveszítjük egymást, majd újratervezünk, lezavarjuk az autó nem autó vitát majd újratervezünk, kupaktanácsokat tartunk az összes üzletben a listáink fölé görnyedve, majd újra tervezünk fíling.Mivel egyébként nem nagyon szoktunk együtt boltba menni így tényleg hozzájárul a karácsony különlegességéhez.
Egyszer szemtanúja voltam egy jelenetnek egy szupermarketben, mikor nő és férfi ráérősen szagolgatták a mosogatószereket hangosan kielemezve melyiket válasszák. Teljesen elképedtem, s megpróbáltam elképzelni a jelenetet az én emberemmel:))) Oké nem tudtam, de mentségemre legyen mondva, magamat sem nagyon tudtam belehelyezni a szituba,  hisz még soha de soha nem jutott eszembe megszagolni a mosogatószert.
Az idén már háromra nőtt az olvasó gyerekek száma a családban, úgyhogy már az ajándékok elrejtésénél is nagyobb kihívás az ajándék-dilemmás listáim elrejtése.Igaz, Soma mélyen hisz még a csodában, de az általa megfogalmazott kérdésekből úgy tűnik már nem vakon.S idén talán már nem akar csapdát építeni az ajándékhozó jézuskának és az angyalkáknak sem.Engem már úgyis túlságosan elkapott a gépszíj, hangulatba hozás ügyben. Mivel majd félszáz hófehér dísz sikerült legyártanom szódabikarbónából és keményítőből, s nem akartam elkótyavetyélni egyet sem, így most majd félszáz csillagocska, harangocska és hóemberke lóg a lakás összes elképzelhető pontján, s keseríti meg mindenki életét aki magasabb az én 163 centimnél.:)))))