A kedvenc

Kedvencem Réka aki egy igazi kis tökéletesség. 14 éves és bár hozza az alap sztereotípiáknak megfelelő idegesítő kamaszságait, ezzel együtt iszonyat büszke vagyok a józan értékítéletére, a sportos életmódjára, a tartására és úgy az egész egyéniségére. Arra, hogy nem tiltjuk de mégsem lóg a facebook-on, hogy nem érdeklik a külsőségek (csak amennyire egészséges), hogy imádja a könyveket, hogy tök jó barátai vannak, hogy annyira tudatos, és még sorolhatnám. Kicsit féltem őt saját maximalizmusától és a naivságától.

Kedvencem Csongor. A játékos. Az ezerrel égő, határfeszegető 12 éves kiskamasz. Gyönyörű és éles eszű. Imádom hogy lobbanékony, és nyughatatlan. Nagyon ügyes és gyors. Merész és szemfüles. A labdák és a logikai feladatok nem fognak rajta. A verseny az éltető rugója és az adrenalin a legjobb barátja.Igazi harcos. Büszke vagyok a sport sikereire és a hihetetlen gyors felfogására.
Féltem őt a vakmerőségétől és az érzékenységétől és hogy túlbecsüli a mindenáron győzelmet.

Kedvencem Soma. A karakter. A hasunkba lyukat beszélő 8 éves rosszcsont. Aki imád a középpontban lenni.Gyors észjárása, kiváló memóriája, szeleburdi mozgása a védjegye. Ő az aki már ennyi idősen tudja, hogy az igazság a részletekben rejlik. Igazi bohóc és mókamester.Segítőkész és empatikus.  Az ő ereje a szavakban rejlik. Kiválóan érvényesíti az akaratát.Imádom a humorát és imádom ahogy rábeszél, lebeszél, megbeszél, kibeszél, átbeszél, bele beszél és vissza beszél.
Féltem őt az érzelmességétől és a jóhiszeműségétől.

Kedvencem Csenge. A tűzrőlpattant. Aki még alakul és akit még mindig tanulunk, de már elég jól ismerünk ahhoz hogy teljesen oda legyünk érte. Mind az öten. Elvarázsol, az ujja köré csavar és maga mellé állít mindenkit. Rátarti és nagyon tudja mit akar. Irányítani, benne lenni, részt venni, semmiből nem kimaradni.
Menni, csinálni, belevágni, megoldani. Tettre kész  és elszánt ugyanakkor ölbe bújós és cirógatós.
Rendkívül bátran és könnyen teremt kapcsolatot bárkivel aki szimpatikus neki.
Féltem a kalandvágyától és a kompromisszum képtelenségétől

A gyereknapi ajándékunk is erről szólt. A kedvencekről:

A "pici" lánynak

A 14 éves

A huszonegyedik századdal együtt született

Kokárdás és havas volt a nap melyen érkezett

Szülővé tett minket és nem hagyott kétséget:

Mi jelenti nekünk a tökéletességet.

Legfőbb bizonyíték elragadtatásunkra,

Hogy hamar ráálltunk a sorozatgyártásra

És ő egy igazi prototípushoz híven

Segít, hogy átmenjünk a szülőségi teszten

Szeretjük azt hinni, hogy mi neveltük őt

Az éjszakát átalvót, keveset hisztizőt

A hatalmas szívű, de rátarti óvódást

A tudást szomjazva szárnyaló kisiskolást

A kamaszt, ki reggelente kiállhatatlan

Aki, ha edzésről van szó fáradhatatlan

A harcoló, nem-adom-fel maximalistát

Aki a játékban nem ismeri a tréfát

Álmokat s barátságokat lelkesen szövő

Aki azt szereti, ha kezében a gyeplő

A humorra és a csokira mindig vevő

S most már korlátozottan cselekvőképes ő

Drága Réka baba köszöntünk hát téged!

Büszkeség és öröm a te nevelgetésed

Legyenek mindig vidám szülinapjaid

Valósítsd meg álmaid és céljaid

Ha meg elakadsz, vagy elkél a bíztatás

Bátran zaklasd mindig jóanyád s jóapád!

Hogy működik a gyerek?

Így a negyedik gyermek megszületése után ismét felmerült bennem a régi kérdés: MIÉRT NEM KAPUNK HASZNÁLATI UTASÍTÁST A GYEREKEKHEZ? Az első hetekben még látom hogy "múkodik " , hisz amit fenn betöltünk az láthatóan beépül, a felesleg pedig ilyen-olyan formában távozik(inkább olyan ). De mikor a családtagok engem nyaggatnak egy-egy nagyobb dili alkalmával, hogy "most miért sír?, mi baja?", próbálom én is kitalálni vajon miért ilyen szűkös kommunikációs eszköztárral rendelkezik egy kisbaba ?! Bár a sírást is sokféleképpen lehet cifrázni, azért legtöbbször a "biztos jön a foga" a tuti befutó vagy a lelkiismeret furdalás, hogy uram atyám már megint mit ettem, és adtam át az anyatejjel együtt. A biztos jön a foga egyébként nagyon jól alkalmazható önnyugtatásra egészen 2 éves koráig. Ha már a használatnál tartok elmondanám, hogy gyereknevelés címén egyre kreatívabb vagyok. Múlt héten nem átallottam a következő szavakkal fürödni zavarni engedetlen csemetéimet: "Büfi előtt álló bekakilt babával vagyok és nem félek használni!" (Különösen Csongor viseli nehezen ha Csenge őt tiszteli meg a gyomortartalmával.)
Arra már rég rájöttem, hogy nincs két egyforma gyerek, ezért olyan hogy tuti recept gyereknevelés ügyben nem létezik.Ami bejött Rékánál az egyáltalán nem működött a fiuknál. Milyen büszke voltam az én jól nevelt lányomra, aki csak ült a homokozó szélén szemlélődött kimaradva minden konfliktusból. A csúszdánál mindenkit  maga elé engedett, és a testvérféltékenységtől eltekintve, komolyabb hiszti nélkül túléltük a dackorszakot. Én elhittem, hogy ez az én érdemem és erősen lesajnáltam az anyukákat akik paprikás hangulatban vonszolták vörös fejjel üvöltő csemetéjüket, az utcán.Aztán megszületett Csongor és mindent megértettem. Persze Soma sem adja alább a bátyjánál és kemény próbák elé állít minket. Azt hiszem ez a mi életfeladatunk. 4 nagyon különböző gyermekünkhöz megtalálni a kulcsot használati utasítás nélkül. Mi a két tűz jegyű pörgős szülő észre sem vesszük, hogy a nagy kulcskeresésben mi  is formálódunk, alakulunk s ami a legfontosabb töltődünk és fejlődünk a tőlünk is nagyon különböző víz,föld és levegő jegyű gyermekünk által.

Nagy nagy család

Nálunk most elég káosz az élet különösen az éjszaka. Úgy is mondhatnám hogy aktív ékszakai életet élünk.Csenge szigorúan 3 óránként követeli a kaját Somának pedig mindig pont szopi alatt jut eszébe hogy "Anyaaaaaa feküdj mellém" és ezt képes addig üvöltözni míg az összes gyermekünk fel nem kel és üvöltözik Somával.
Az estéink is sokszor még megoldatlan logisztikai gubancok. Első héten nem volt olyan nap hogy mind a 4 gyerek fürdött volna. Valaki mindig kimaradt.S ezen elmélázva tegnap arra jutottam hogy lehet hogy ez a "valaki mindig kimarad" már mindig így lesz? Már látom is magam előtt a nyaralásokat ahol állandóan valamelyik csemeténket keressük, az iskolai ünnepélyeket ahol csak a mi gyerekünkről maradt le a szép ruha, családi összejöveteleket ahonnan -ráverve a bátyámékra(ami nem kis teljesítmény)- mindig mi fogunk elkésni.
Egyébként is félelmetes vonzatai vannak a nagycsaládos létnek:
1. Körömvágás: Nemrég kérdezte valaki hogy utánaszámoltam-e mennyi körmöt kell rendszeresen vágnom. Hát 80 köröm+ a sajátjaim, az rengeteg. Amúgy is utálom ezt csinálni mert az én gyerekeim végigüvöltik, nyavalyogják, harcolják ki-ki a saját vérmérséklete szerint én pedig zsarolok, kiabálok , könyörgök épp aktuális vérmérsékletem szerint.
2. Elindulás: Hát ez eddig is sarkalatos pontja volt az életünknek. Mire mindenkinek sikerül menetkész állapotba kerülni általában én már úgy leizzadok, hogy nem is hordok már pulcsit évek óta, apa tajtékzik, és folyamatosan emelt hangon cseszegetjük egymást és utódainkat felváltva. És ha mindenki kész akkor -a nagy számok törvénye szerint -tutira valakinek kakilni kell. Arról nem is beszélve, hogy ha elindulunk 10 percen belül biztos hogy vissza kell fordulnunk valamiért. Legutóbbi ilyen esetnél megfigyeltem hogy a Lotti( kutyánk) már el sem mozdul a kapuból mikor elmegyünk mert tudja hogy mindjárt szitkozódva futok vissza.
3.Kaja: Már kezdem felfogni "kiesznek minket a vagyonunkból" kiszólásnak a jelentését. Ha csak a nasik szintjén maradok már az is kisebb vagyon ha csak 4 valami kis "semmiséget" veszek. Ha pedig nagyobb finomságba ruházok nagyon gyorsnak és leleményesnek kell lennem hogy nekem is jusson belőle. Igaz nálunk nem kell sokat könyörögni a gyerekeknek egy kis finomságért. A Réka egyébként a legutóbbi vásárlásunkkor megjegyezte: Úgy sajnálom azokat a gyerekeket akiknek az anyukájuk nem szereti az édességet. (erre megjegyezném hogy azok az anyukák biztos nem cipelnek 15 kg felesleget magukon, és ők meg engem sajnálnak hogy én viszont igen)

Tudnám még sorolni de nem akarok károgni hiszen ott van az érem másik oldala: Imádom amikor leülünk a nagy családi kajálásra és mindenki egyszerre beszél, mikor teljes egyetértésben játszanak együtt, mikor megszeretgetik, biztatják egymást. ...stb
Azért az vicces volt mikor 1 héttel Csenge születése után bekopogott a népszámlálási biztos és azt kérdezte: zavarhat-e 10 percre. Én mosolyogva mondtam hogy persze, de 45 perc múlva mikor a 6-ik kérdőívvel is végeztünk, már egyikünk sem mosolygott

Utolsó szülés utáni hangulatban

Igeeen! Túl vagyok rajta, s bár arra számítottam hogy az utolsó várandóságom végét és a szülést majd valamiféle könnyes áhítatban élem meg kiélvezve minden percét, ebből csak a könnyek jöttek be. Az igazság az hogy meg kell állapítanom, hogy nem 37 évesen kell szülni. A többi szülésem közben nagyjából tudatosan bírtam követni az eseményeket és felfogtam hogy az a jó ha fáj és ezzel csak a babámhoz kerülök egyre közelebb. Most a vajúdás felénél már olyan gondolataim voltak, hogy mit keresek én itt, ki akarok szállni, hagyjon mindenki békén (persze legfőképp azok a hülye fájások). Persze azért a végére összekaptam magam és még meghatódni is bírtam (főleg mikor megtudtam hogy végre sikerült gátvédelemmel szülni).
A jósolt 3500 gr helyett 4200 grammal és 57 cm-el érkezett meg Csenge Rozi.
Fel voltam készülve a szülés utáni feketelevesre is: mint negyedszer szülő tisztában voltam azzal hogy a méhösszehúzódások minden eddiginél durvábbak lesznek, hogy a szoptatás egyáltalán nem fájdalommentes az elején, hogy a bedurrant kőkemény mellek miatt megint nem lehet hónapokig hasra feküdni stb., de hogy bár gátsebem nincs de minden egyéb porcikám (olyan is amiről eddig nem is tudtam hogy létezik) fáj, sajog, összehúzódik és hogy mindezt 37 évesen sokkal nehezebben tolerálom, ez már nekem is sok(k).
Elolvasva az eddigieket rá kellett jönnöm, hogy most 1 héttel a szülés után még mindig a hormonok irányítják az ujjaimat. Ígérem pár hét múlva ha már nem káromkodva-vicsorogva hanem mosolyogva szoptatok, ha nem csak a legtürelmesebb telefonálók hívásait tudom felvenni (minimum 6 csöngés míg elérek a telefonomig), ha egy 1 órás sétát már nem 2 órán keresztül pihenek ki akkor ismét billentyűt ragadok és szépeket is írok.
Azért akadnak pozitív gondolatok. Annak ellenére hogy Csenge válla megsérült a szülés közben és a szemére is összeszedtünk valami bacit a kórházban elég csak ránéznem a mi óriás babánkra és teljesen elolvadok. Gyönyörű erős kislány és már most tisztában van vele hogy 4. gyerekként kellően nagy hanggal kell kiharcolnia a figyelmet népes kis családunkban. Figyelemben egyébként nincs hiány. Mindenki nagyon lelkes és állandó esti vitatéma, hogy kinek mennyi ideig volt már a kezében a hugija. Az esték egyébként elég ziláltak. Még nem igazán sikerült összehangolnom a 4 csemete esti programját , de rajt vagyok a témán (már az is megfordult a fejemben hogy mi lenne ha minden este csak 1 gyerek fürödne, de ehhez inkább csak végső esetben nyúlok). Egyébként Fecóval még mindig minden nap rácsodálkozunk: Jé, nekünk tényleg 4 gyerekünk van?