Hogy működik a gyerek?

Így a negyedik gyermek megszületése után ismét felmerült bennem a régi kérdés: MIÉRT NEM KAPUNK HASZNÁLATI UTASÍTÁST A GYEREKEKHEZ? Az első hetekben még látom hogy "múkodik " , hisz amit fenn betöltünk az láthatóan beépül, a felesleg pedig ilyen-olyan formában távozik(inkább olyan ). De mikor a családtagok engem nyaggatnak egy-egy nagyobb dili alkalmával, hogy "most miért sír?, mi baja?", próbálom én is kitalálni vajon miért ilyen szűkös kommunikációs eszköztárral rendelkezik egy kisbaba ?! Bár a sírást is sokféleképpen lehet cifrázni, azért legtöbbször a "biztos jön a foga" a tuti befutó vagy a lelkiismeret furdalás, hogy uram atyám már megint mit ettem, és adtam át az anyatejjel együtt. A biztos jön a foga egyébként nagyon jól alkalmazható önnyugtatásra egészen 2 éves koráig. Ha már a használatnál tartok elmondanám, hogy gyereknevelés címén egyre kreatívabb vagyok. Múlt héten nem átallottam a következő szavakkal fürödni zavarni engedetlen csemetéimet: "Büfi előtt álló bekakilt babával vagyok és nem félek használni!" (Különösen Csongor viseli nehezen ha Csenge őt tiszteli meg a gyomortartalmával.)
Arra már rég rájöttem, hogy nincs két egyforma gyerek, ezért olyan hogy tuti recept gyereknevelés ügyben nem létezik.Ami bejött Rékánál az egyáltalán nem működött a fiuknál. Milyen büszke voltam az én jól nevelt lányomra, aki csak ült a homokozó szélén szemlélődött kimaradva minden konfliktusból. A csúszdánál mindenkit  maga elé engedett, és a testvérféltékenységtől eltekintve, komolyabb hiszti nélkül túléltük a dackorszakot. Én elhittem, hogy ez az én érdemem és erősen lesajnáltam az anyukákat akik paprikás hangulatban vonszolták vörös fejjel üvöltő csemetéjüket, az utcán.Aztán megszületett Csongor és mindent megértettem. Persze Soma sem adja alább a bátyjánál és kemény próbák elé állít minket. Azt hiszem ez a mi életfeladatunk. 4 nagyon különböző gyermekünkhöz megtalálni a kulcsot használati utasítás nélkül. Mi a két tűz jegyű pörgős szülő észre sem vesszük, hogy a nagy kulcskeresésben mi  is formálódunk, alakulunk s ami a legfontosabb töltődünk és fejlődünk a tőlünk is nagyon különböző víz,föld és levegő jegyű gyermekünk által.

MIGRÉN

Migrén, migrén
Mit vét, mit vét
az ki téged kiérdemel

Migrén migrén
Miért én, miért én
vagyok kit kiszemelsz

Migrén! Míg rég elkerültél
most inkább elvetemültél
s engem pedzegetsz

Kábé úgy érzem magam amilyen összevissza cseng ez a versikém.Jó éjt

Újévi kesergések

Csenge hatalmas. 3 hónaposan 7650 gramm. Mikor múlt héten tortát készítettem végig a bal kezemben volt, amíg a robotgéppel dolgoztam, és másnap reggel bal oldali izomlázzal ébredtem. Azért ez durva. Szopik éjjel nappal. Igazság szerint főleg éjjel, mert a biológiai órája az ünnepek alatt zárlatos lett, így nappal jókat alszik és éjjel eszik 2-3 óránként.Gondoltam nem is rossz mert napközben nyugodtan tehetem a dolgomat éjjel meg már meg se kottyan az éjszakai műszak, de most már nem csak enni akar éjjel hanem elvárja hogy szórakoztassam és olyan bömböléseket rendez amit minden rendes baba nappal szokott.
Tegnap szokásos éjszakai felállás: elalszom Csenge mellett szopi közben, Soma riadózik átmegyek mellé aludni, 1 óra múlva Csenge kiabál így vissza hozzá szopizni, majd megint Soma mellett kötök ki, s mikor Csenge megint enni akar arra riadok hogy Soma mellett próbálok szopira vetkőzni. Ezek után azt hiszem mégiscsak jobb lenne valahogy normális napirendet kialakítani. A legújabb műsor a kaka ügy. Csenge úgy döntött nem pazarol és lemond a napi kakiról, ami pedig a többi gyerkőcnél teljesen jól működött. Mikor negyedik napja nem volt végtermék a pelusban, de láthatóan jól érezte magát, elkezdtem bújni a netet.Megtudtam hogy vannak olyan babák akik mindent hasznosítanak az anyatejből (!)és csak nagyon ritkán kakilnak. Mikor felolvastam a családnak megijedtünk.Már így is olyan mint egy felfújt michlein baba, és most még elkezdd mindent hasznosítani?! Aztán az ötödik napon megjött amire vártunk és legyen elég annyi hogy bőven kárpótolt az összes elmaradt kakiért.  Azt is olvastam a neten, hogy szoptatás alatt a tejtermelés plusz kalória égetéssel jár.
NÁLAM EZ MIÉRT NEM MŰKÖDIK?? Egy ilyen mindenthasznosító zabagép mellett miért nem olvadnak  rólam a párnák??? Utálom ahogy kinézek. Ilyen kövér még soha nem voltam, és ez a súly csúcspont egyben lelki mélypont is. Kismama gatyában járok, mert ha vennék magamnak új cuccokat azzal félek hogy beletörődnék, hogy ez nem csak egy átmeneti állapot. Bár ünnepek alatt nem került az utamba olyan süti ami megúszta volna a találkozásunkat,de ez csak 1 hét volt és alapvetően nem eszem sokat. Újévi fogadalommal már nem bohóckodom de azt eldöntöttem hogy ez az év lesz a nagy fogyásom éve. BUÉK

Nagy nagy család

Nálunk most elég káosz az élet különösen az éjszaka. Úgy is mondhatnám hogy aktív ékszakai életet élünk.Csenge szigorúan 3 óránként követeli a kaját Somának pedig mindig pont szopi alatt jut eszébe hogy "Anyaaaaaa feküdj mellém" és ezt képes addig üvöltözni míg az összes gyermekünk fel nem kel és üvöltözik Somával.
Az estéink is sokszor még megoldatlan logisztikai gubancok. Első héten nem volt olyan nap hogy mind a 4 gyerek fürdött volna. Valaki mindig kimaradt.S ezen elmélázva tegnap arra jutottam hogy lehet hogy ez a "valaki mindig kimarad" már mindig így lesz? Már látom is magam előtt a nyaralásokat ahol állandóan valamelyik csemeténket keressük, az iskolai ünnepélyeket ahol csak a mi gyerekünkről maradt le a szép ruha, családi összejöveteleket ahonnan -ráverve a bátyámékra(ami nem kis teljesítmény)- mindig mi fogunk elkésni.
Egyébként is félelmetes vonzatai vannak a nagycsaládos létnek:
1. Körömvágás: Nemrég kérdezte valaki hogy utánaszámoltam-e mennyi körmöt kell rendszeresen vágnom. Hát 80 köröm+ a sajátjaim, az rengeteg. Amúgy is utálom ezt csinálni mert az én gyerekeim végigüvöltik, nyavalyogják, harcolják ki-ki a saját vérmérséklete szerint én pedig zsarolok, kiabálok , könyörgök épp aktuális vérmérsékletem szerint.
2. Elindulás: Hát ez eddig is sarkalatos pontja volt az életünknek. Mire mindenkinek sikerül menetkész állapotba kerülni általában én már úgy leizzadok, hogy nem is hordok már pulcsit évek óta, apa tajtékzik, és folyamatosan emelt hangon cseszegetjük egymást és utódainkat felváltva. És ha mindenki kész akkor -a nagy számok törvénye szerint -tutira valakinek kakilni kell. Arról nem is beszélve, hogy ha elindulunk 10 percen belül biztos hogy vissza kell fordulnunk valamiért. Legutóbbi ilyen esetnél megfigyeltem hogy a Lotti( kutyánk) már el sem mozdul a kapuból mikor elmegyünk mert tudja hogy mindjárt szitkozódva futok vissza.
3.Kaja: Már kezdem felfogni "kiesznek minket a vagyonunkból" kiszólásnak a jelentését. Ha csak a nasik szintjén maradok már az is kisebb vagyon ha csak 4 valami kis "semmiséget" veszek. Ha pedig nagyobb finomságba ruházok nagyon gyorsnak és leleményesnek kell lennem hogy nekem is jusson belőle. Igaz nálunk nem kell sokat könyörögni a gyerekeknek egy kis finomságért. A Réka egyébként a legutóbbi vásárlásunkkor megjegyezte: Úgy sajnálom azokat a gyerekeket akiknek az anyukájuk nem szereti az édességet. (erre megjegyezném hogy azok az anyukák biztos nem cipelnek 15 kg felesleget magukon, és ők meg engem sajnálnak hogy én viszont igen)

Tudnám még sorolni de nem akarok károgni hiszen ott van az érem másik oldala: Imádom amikor leülünk a nagy családi kajálásra és mindenki egyszerre beszél, mikor teljes egyetértésben játszanak együtt, mikor megszeretgetik, biztatják egymást. ...stb
Azért az vicces volt mikor 1 héttel Csenge születése után bekopogott a népszámlálási biztos és azt kérdezte: zavarhat-e 10 percre. Én mosolyogva mondtam hogy persze, de 45 perc múlva mikor a 6-ik kérdőívvel is végeztünk, már egyikünk sem mosolygott

Utolsó szülés utáni hangulatban

Igeeen! Túl vagyok rajta, s bár arra számítottam hogy az utolsó várandóságom végét és a szülést majd valamiféle könnyes áhítatban élem meg kiélvezve minden percét, ebből csak a könnyek jöttek be. Az igazság az hogy meg kell állapítanom, hogy nem 37 évesen kell szülni. A többi szülésem közben nagyjából tudatosan bírtam követni az eseményeket és felfogtam hogy az a jó ha fáj és ezzel csak a babámhoz kerülök egyre közelebb. Most a vajúdás felénél már olyan gondolataim voltak, hogy mit keresek én itt, ki akarok szállni, hagyjon mindenki békén (persze legfőképp azok a hülye fájások). Persze azért a végére összekaptam magam és még meghatódni is bírtam (főleg mikor megtudtam hogy végre sikerült gátvédelemmel szülni).
A jósolt 3500 gr helyett 4200 grammal és 57 cm-el érkezett meg Csenge Rozi.
Fel voltam készülve a szülés utáni feketelevesre is: mint negyedszer szülő tisztában voltam azzal hogy a méhösszehúzódások minden eddiginél durvábbak lesznek, hogy a szoptatás egyáltalán nem fájdalommentes az elején, hogy a bedurrant kőkemény mellek miatt megint nem lehet hónapokig hasra feküdni stb., de hogy bár gátsebem nincs de minden egyéb porcikám (olyan is amiről eddig nem is tudtam hogy létezik) fáj, sajog, összehúzódik és hogy mindezt 37 évesen sokkal nehezebben tolerálom, ez már nekem is sok(k).
Elolvasva az eddigieket rá kellett jönnöm, hogy most 1 héttel a szülés után még mindig a hormonok irányítják az ujjaimat. Ígérem pár hét múlva ha már nem káromkodva-vicsorogva hanem mosolyogva szoptatok, ha nem csak a legtürelmesebb telefonálók hívásait tudom felvenni (minimum 6 csöngés míg elérek a telefonomig), ha egy 1 órás sétát már nem 2 órán keresztül pihenek ki akkor ismét billentyűt ragadok és szépeket is írok.
Azért akadnak pozitív gondolatok. Annak ellenére hogy Csenge válla megsérült a szülés közben és a szemére is összeszedtünk valami bacit a kórházban elég csak ránéznem a mi óriás babánkra és teljesen elolvadok. Gyönyörű erős kislány és már most tisztában van vele hogy 4. gyerekként kellően nagy hanggal kell kiharcolnia a figyelmet népes kis családunkban. Figyelemben egyébként nincs hiány. Mindenki nagyon lelkes és állandó esti vitatéma, hogy kinek mennyi ideig volt már a kezében a hugija. Az esték egyébként elég ziláltak. Még nem igazán sikerült összehangolnom a 4 csemete esti programját , de rajt vagyok a témán (már az is megfordult a fejemben hogy mi lenne ha minden este csak 1 gyerek fürödne, de ehhez inkább csak végső esetben nyúlok). Egyébként Fecóval még mindig minden nap rácsodálkozunk: Jé, nekünk tényleg 4 gyerekünk van?