Versenyfutás az idővel

Ma reggel Csongorom a bika-jegyében született másodszülöttem így ébresztett:
-Anya gyere, ezt meg kell nézned. Olyan szépet kakiltam! Egy nagy répát körbe diszítve kis bogyókkal! (hiába, a bika szépérzéke és harmóniára törekvése nem csak szöveg)
Ha az mbernek íly emelkedett hangulatban indul a napja már lehet hogy fel se kellene kelni?
Aztán jött a döbbenet hogy ez az a bizonyos utálatos nap amikor elvesznek egy órát és egész nap versenyt futok önmagammal hogy behozzam a lemaradást.
Pedig mennyi mindent terveztem mára!Takarítás(az a bizonyos tavaszi), főzés(mert enni kell), tanulás(mert unalmamban elkezdtem az adótanácsadói képzést), és 4-szeres adag mézeskalács-sütés.(Pár éve a gyerekek kitalálták,hogy nem muszáj egy egész évet várni hogy mézeskalácsot ehessünk, hiszen a karácsony után itt van nekünk a húsvét amit szintén fel lehet dobni nyúl és tojás alakú mézeskalácsokkal. Évről évre egyre rövidebnek tűnik az idő ami a karácsony és a húsvét között eltelik, és évről évre nő a mennyiség amivel ki lehet elégíteni a gyerekek mézeskalácsigényét.
Miután végeztem a tegnap esti fondü-evészet(kölcsön készlet, saját barátok, és 2hónapja a hűtőben rohadó francia sajt kíséretében) romeltakarítási munkáival, nekiálltam összeállítani a tésztát amit délután sütnek a gyerekek, miközben én lelkesen tanulok a 2 hét múlva esedékes vizsgámra.:)
Mint már említettem nem túl jó viszonyomat az idővel(különös tekintettel a mai napra), de szeretem a kihívásokat.Éppen ezért ülök most a gép előtt ahelyett, hogy a mára tervezett dolgaimat végezném, és azon gondolkodom hogy a minden egyes billentyű leütésével rövidülő időmbe mit lehetne még belezsúfolni.

Újévi fogadalom

5 éve január elsején letettem a cigarettát és azóta sem gyújtottam rá. Ebből, azt gondoltam egyenesen következik hogy az újévi fogadalmakkal már csak így van és ez működik.Szóval az idei fogadalmam egy igazán kemény kenyér és cukor-mentes diéta. Január másodikán (sok-sok kalória elfogyasztása után) jutott eszembe, hogy nekem van fogadalmam, de mivel még ünnepi hangulatban voltam eltoltam a dolgot január 4-re.
Január 4-én reggel 7.45-ig nem ettem semmit, de akkor megjelent apukám és megkínáltam az előző napi madártejjel (ami életem első madárteje volt ). Mivel egyedül nem szívesen eszik gondoltam legurítok egy tálnyit én is, persze szigorúan kenyér nélkül. Ebédre vastagon panírozott pontyot ettem sok zsíros majonézzel.(kenyér nélkül). Mikor hazaértünk a gyerekekkel nekiáltunk Danone pudingot enni(én vaniliásat, mert a csokis azért durva volna).Soma a fő inyenc kitalálta, hogy minden kanál pudingra külön tejszínhabot nyom, amit nekem is ki kellett próbálnom.Ekkor már elindultam a lejtőn és muszáj volt megmutatnom a gyerekeknek, hogy milyen vicces ha telenyomjuk a szánkat tejszínhabbal (igaz hogy véletlenül lenyeltem, de a gyerekek jól szórakoztak). A kegyelemdöfést Csongor adta azzal, hogy elővette a télapótól kapott dugi óriás milka csokiját!
Mentségemre szóljon, hogy kenyeret tényleg nem ettem egész nap.Még a gyerekek maradékát is a Lottinak adtam.
Hát ez így sikerült eddig de már tudom hogy a telihold az oka.Megvárom a fogyó holdat és újúlt erővel vetem bele magam.

Karácsonyi vacsi-avagy a kacsa esete a Braun SilkEpil-lel

Idén is, csakúgy mint tavaly, elindultam beszerezni a karácsonyi kacsánkat. Okulva a tavalyiakból az egész kacsa mellé még +4 combot szándékoztam venni.(tavaly szenteste 3 gyermekünk elpusztította a felére sült kacsánk combjait és mellét, így mi testvériesen osztozkodtunk a szárnyakon és a farháton,aztán néztük egymást éhségtől kopogó szemekkel meghitt karácsonyi hangulatban).
Szóval, a legnagyobb hófúvásban -12 fokban indultam a piacra. A baromfiárusnál pont 2 db kacsából tudtam választani és Salamoni döntésssel azt választottam amelyiken egyáltalán nem láttam rusnya tollmaradványokat.(előre sajnáltam azt a balekot akinek a "szőrös" jut)
Kicsomagoláskor az első sokk után, (hogy tudniillik a kacsa attól házi, hogy a feje csőröstől, a lába pedig úszóhártyástól bele van gyömöszölve a testébe), még nagyobb meglepetésként ért a tény hogy átvágtak. Az én kacsám a hűtőpultban a hátán feküdt és nem látszott az a gusztustalanul sok tolltok és pihe ami a hátát és a szárnyát borította.
Miután apa eltávolította a kacsából a beletuszkolt dolgokat és megfőzte Lottinak(a kutyánk), gúnyos mosollyal adta át a terepet.
Kellő derűvel és mindenféle csipesszel felszerelkezve, nagy hévvel vetettem bele magam a munkába. Az első pár négyzetcentiméter után azonban világossá vált számomra hogy a szemöldökcsipesz nem a legjobb módszer.Állandóan begörcsölt a kezem annak ellenére hogy szüneteket is tartottam, amíg a kacsánk eljárta( kevés külső segítséggel) a kacsatáncot, hogy azért a gyerekek is jól szórakozzanak.Ezután hasznátam el a telefonos segítségemet, miszerint(anyukám szerint) húzkodjam az égő gázrózsa fölött (a kacsát nem anyukámat) és a lepörkölődött tollak majd kipotyognak.A mi kacsánknál ez nem vált be, de a lakásban már disznópörzsöléshez hasonlatos szagok terjengetek amitől a meghitt karácsonyi hangulat egyre távolabb került. És akkor jött az isteni szikra! Feltúrtam a padlást a már réges rég nem hasznát középkori kinzóeszközömért az epilálógépért.
Égett bőrszag, traktorhoz hasonlatos zakatolás és megpörkölődött kacsabőr -darabkák között de mosolyogva huzkodtam a gépet megfáradt kacsánkon. Csongor, mikor bejött a konyhába és látta hogy megemelem a kacsa szárnyát és tolom alá a gépet megkérdezte:
-Most szőrteleníted a hónalját?
Mindent összevetve azt hiszem túlságosan sok időt töltöttünk a kacsával ahhoz, hogy öszebarátkozzunk vele és lehet hogy nem is lesz szükség a +4 combra, hiszen ezek után valószinű a gyerekek és én sem fogok túl jó étvággyal falatozni belőle.
Tegnap az ötszörös adag mézeskalács készítéssel, és a lapraszerelt ikeás mézeskalácsház összeállításával bíbelődtünk egy fél napot.De ez egy másik történet.

Adventi koszorú

Tavaly először csináltuk magunk az adventi koszorúnkat és nagyon élveztük.
Idén gondosan megterveztem. Majd' egy órát töltöttem azzal, hogy a megfelelő hozzávalókat beszerezzem. Megbeszéltük a gyerekekkel(Réka,CSongor), hogy vasárnap délután mikor Soma alszik, nekiállunk az alkotásnak. Minden a terv szerint alakult délután kettőkor Soma apával aludt. A ragasztópisztoly és a kellő áhitatos hangulat csőre töltve, hozzávalók kikészítve...
Délután 14.20- kor mikor a ránk száradt ragasztószálakat kapargattuk csalódottan állapítottuk meg a lurkókkal , hogy túl ügyesek vagyunk és bőven szintidő alatt teljesítettünk.
A koszorú nagyon szép lett, de mi még tele voltunk kiélni való kreativitással. És akkor kétségbeesve kezdtünk kutakodni olyan szabad felület után a lakásban amit tele lehet ragasztani, zuzmóval, szárított narancskarikákkal vagy tobozzal. Miután két gyertyát és két agyagtálat is feldiszítettünk és a ragasztópisztoly is kifogyott felhívtam anyu figyelmét hogy neki is szívesen készítünk koszorút. Meggyőztem, hogy nem törvényszerű, hogy az idén is kigyullad a lakásuk, főleg ha a mi koszorunkat választja.
Mindenesetre azt már megbeszéltük a srácokkal, hogy jövőre a halottak napjára is mi készítünk koszorúkat. Az a felvetésem azonban, hogy ezentúl a szülinapi torták helyett legyenek szülinapi koszorúk, már nem aratott osztatlan sikert.

Egy tényleg szürke nap szülinap előtti hangulatban

Az hagyján, hogy kirepültek a fiókáim és én is próbálok hasznos tagja lenni a társadalomnak, még a szülinapom is közeleg amit idén már nem várok infantilis izgalommal.
Felkelek, gyerekeket osztok szét, irodában ülök, gyerekeket szortírozok és begyűjtök, sötétben érek haza.Aztán a változatosság kedvéért ismét szortírozok büdös zoknit, tiszta zoknit, iskolatáskát, játékot.....
És ez tényleg csak ennyi.

Szürke szürke szürke nap,
Kellene egy nagy kalap
Belebújnék, elmennék
álmodoznék, pihennék
s ott nem lenne időegység, mértékegység, fegyelmezettség