40 és annyi

Muszáj volt lopnom ezt a filmcímet ide. Nyáron láttam és annak ellenére hogy sok negatív előítélettel ülök le amerikai filmvígjátékot nézni, ez eléggé betalált.Bírtam a humorát.
Azóta azonban folyamatosan zakatol az agyamban más-más hangsúllyal hogy "40ésannyi", "40 és annyi?",  "40ÉSANNYI!!","40ésannyi...."
Ma reggel felkeltem és vártam az összeomlást, a pánikot, a kétségbeesést, a sírógörcsöt, vagy legalább valami nagyon őrült dolgot, ehelyett azonban csak a szokásos szülinapi izgalmat éreztem. Legfőképp gondolom azért, mert az előzőek már mind megvoltak a 39. szülinapon és az azóta tartó időszakban.
Buddhai mosollyal az arcomon nyugtáztam, hogy ez is csak egy szülinap ami az én napom, és nem vagyok hajlandó cikinek érezni hogy idén is, mint mindig, napok óta célközönség szelektálás nélkül széleskörű promócióval hirdetem a tényt hogy betöltök egy újabb évet.(értsd: ovis anyukatárs, pénztáros, bármilyen ügyben nekem telefonáló akárki, ja és egy öregúr a liftből, mind értesült róla)
Tök jó hogy ez a gyermeteg izgalom még mindig tart és nem száll el a negyvenedik évvel.
Jó ezen a nem 'érdekel a korom' projekten lehet hogy egy kicsit még dolgoznom kell, mert azért rendesen ott leskelődik a PARA a vállam fölött. Alig 2 órával a hepi-ébredésem után le is csapott. Vérvételre vittem Csongort ma reggel.A szokásos kapkodásban valószínű nem tekertem rá rendesen a pisis üveg kupakját. Mikor kipakoltam a nedves pénztárcám és a pisi-áztatta bevásárlólistám a pisis táskámból akkor az első gondolatom az volt: " na és? ez nem ügy!40 lettél? Na az a tragédia!"..............

Egy osztálytalálkozó margórája

Tuti recept a negyedik X parára:


1. Végy
         egy általános iskolai osztályt,
         egy különtermet egy jó kis étteremben,
          két tanárnénit. 
2. Szervezz egy osztálytalálkozót a közelgő szülinapod elé három héttel
3.Dőlj hátra és nevess, sírj, élvezd,.....  szóval töltekezz.


Kizárólag akkor működik, ha a hozzávalók kifogástalan, átlagon felüli minőségűek. Ja hogy ilyen nem jut mindenkinek? Szívás.
Nekem ilyen jutott, és el nem tudom mondani mennyit kaptam az estétől. Az egytől egyig mind különleges negyvenes sorsát életútját és a két fantasztikus pedagógust hallgatva, nosztalgiázva észrevétlenül szívódott fel a szülinapi parám, főleg miután egybehangzóan konstatáltuk, hogy nálunk tényleg senki nem változott semmit valószínű azért mert mi egyszerűen nem öregszünk.
 S bár a meséljünk magunkról programot már nem cigiszünetek, hanem  pisiszünetek szakították meg, azért az olvasó szemüvegek még nem játszottak, és ha jól láttam egy fogsortartó- vagy gyógyszeradagoló doboz sem került elő.

Kedd este az ágyban

Előzmény 1.: Fecó és én is olvasószemüvegre ítéltettünk, de még a tagadás fázisban vagyunk a gyászmunkában így nem kapkodjuk el a szemüveg beruházást.
Előzmény 2.: Fecó és én is kifogytunk az olvasnivalóból így bízva nagylányunk ízlésében elfogadtuk a felajánlott "irtó jó" könyveit.

Majd egy hétköznap este létrejön a bizarr jelenet a hálószobánkban.A két negyvenes tisztes őszes halántékkal és totál kinyújtott karral tartva az ifjúsági fantasy-t és a legújabb(még csak előrendelés útján beszerezhető) Leiner Laura könyvet röhög magán.Majd miután biztosítják egymást hogy milyen vacak az olvasnivalójuk, szótlanul mélyednek újra a sorok közé........

"Nekem minden jel"

Szomorú és nem annyira szomorú aktualitása van mostanság az életemben egy bizonyos szektának. Direkt írom így mert utálják ha így hívják őket, és én most ilyen gonoszkodó hangulatban vagyok.
Meghalt a fiam egy osztálytársának az édesanyja. Erre nincsenek szavak. 41 éves volt és szerette a férjét és a gyermekeit. S ennél több nem is derült ki róla a temetésén. Megtudtunk viszont nagyon extrém dolgokat a názáreti Jézusról, a forró lángnyelvek övezte pokolról, és arról hogy a hozzá nem értés, nem akadálya a szónoki szerepben való tetszelgésnek.
Én azért mentem a búcsúztatásra, mert ha felületesen is ,de ismertem, mert egyidősek vagyunk, mert anyukák vagyunk és a  halálhíre mélyen megrendített., és szerettem volna szépen csendben meggyászolva elbúcsúzni tőle. Ezt aztán meg is tettem itthon egy mécsessel és az Örökre szépek című dallal.....

Kapcsolatom a szektával több mint húsz éves. 16 éves koromban elvette, megrágta majd kiköpte az LLB-met.
Soha nem tudom meg hova vezetett volna a barátságunk, ha nem szól közbe a gyülekezet. Ennek azért van aktualitása, mert most szervezem az osztálytalálkozónkat és felvettem a kapcsolatot vele. A levélváltásunk után pedig napokig agyaltam ezen..........


Nagy nyolcvanas évek underground zene rajongó vagyok. Első számú kedvencem mai napig a Neurotic. Pajor Tamás úgy tud játszani a szavakkal mint senki. Egy Romhányiba oltott Ady aki megtanította nekünk hogy a rockandroll az nem egy tánc. Neki valószínűleg az életét mentették meg a hittársai, de én akkor is nehezen emésztettem meg a megtérését. Most nem tudom mi történt de előbújt a csigaházból és előrukkolt egy tök jó kis számmal igazi utánozhatatlan Pajor-os szófordulatokkal. Komolyan könnyekig hatódtam mikor meghallottam a rádióban, főleg mikor elcsíptem a tévében is egy interjút ahol előadta egy hihetetlen versét, úgy hogy még a Fábry sem tudta félbe szakítani.

Szóval ilyen rövid idő alatt ennyiszer beléjük szaladni már olyan szürreális élmény ami írásra késztet, még mielőtt mást képzelnék a dologba..........

Új élet

Többek között ezért nem lesz több gyerekünk. Rohadt nehéz ez az elválás dolog. Rendesen megszenvedem. Egyenlőre csak én, de tudom hogy pár nap múlva Csenge lelkesedése is alábbhagy ovi ügyben és amint rájön, hogy ez már minden nap így lesz,elkezdődnek a reggeli harcok.
Ez volt a harmadik nap de majd megszakadt a szívem mikor beengedtem a kis angyalarcú terroristák közé ma reggel. Oké, rendes alapkiképzésben részesült a tesói által, de azért én mindig egy sikításnyira voltam tőle.Anyósom fogalmazta meg nagyon jól miszerint a születés után ez lehet a legnagyobb trauma egy kisgyerek életében, a leválás utolsó lépése. A későbbi nagy változásokra már jobban fel lesz vértezve.

 Ahogy öregszem már egyáltalán nem szoktam siettetni a dolgokat, de most nagyon szeretnék pár hónappal később lenni. Néhány órára én is kóstolgattam a munkát. Pont olyan volt mintha múlt héten hagytam volna abba. A portás is ugyanaz és a "miért nem vihetem be a biciklimet az irodaházba" vitánkat is mintha csak tegnap függesztettük volna fel. Szóval tudom hogy közhely de félelmetes gyorsasággal repült el ez a három év. Hát még a tizenöt amit pont ma töltöttünk be a házasságunkban.
Azért jó dolog visszakapni a pillanatokat mikor magamban biciklizek, ügyet intézek, vagy csak bambulok ki a fejemből és a szomjoltás-seggtörlés-orrfújás szentháromsága kizárólag a saját szükségleteim szintjén érint.