Muszáj volt lopnom ezt a filmcímet ide. Nyáron láttam és annak ellenére hogy sok negatív előítélettel ülök le amerikai filmvígjátékot nézni, ez eléggé betalált.Bírtam a humorát.
Azóta azonban folyamatosan zakatol az agyamban más-más hangsúllyal hogy "40ésannyi", "40 és annyi?", "40ÉSANNYI!!","40ésannyi...."
Ma reggel felkeltem és vártam az összeomlást, a pánikot, a kétségbeesést, a sírógörcsöt, vagy legalább valami nagyon őrült dolgot, ehelyett azonban csak a szokásos szülinapi izgalmat éreztem. Legfőképp gondolom azért, mert az előzőek már mind megvoltak a 39. szülinapon és az azóta tartó időszakban.
Buddhai mosollyal az arcomon nyugtáztam, hogy ez is csak egy szülinap ami az én napom, és nem vagyok hajlandó cikinek érezni hogy idén is, mint mindig, napok óta célközönség szelektálás nélkül széleskörű promócióval hirdetem a tényt hogy betöltök egy újabb évet.(értsd: ovis anyukatárs, pénztáros, bármilyen ügyben nekem telefonáló akárki, ja és egy öregúr a liftből, mind értesült róla)
Tök jó hogy ez a gyermeteg izgalom még mindig tart és nem száll el a negyvenedik évvel.
Jó ezen a nem 'érdekel a korom' projekten lehet hogy egy kicsit még dolgoznom kell, mert azért rendesen ott leskelődik a PARA a vállam fölött. Alig 2 órával a hepi-ébredésem után le is csapott. Vérvételre vittem Csongort ma reggel.A szokásos kapkodásban valószínű nem tekertem rá rendesen a pisis üveg kupakját. Mikor kipakoltam a nedves pénztárcám és a pisi-áztatta bevásárlólistám a pisis táskámból akkor az első gondolatom az volt: " na és? ez nem ügy!40 lettél? Na az a tragédia!"..............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése