Többek között ezért nem lesz több gyerekünk. Rohadt nehéz ez az elválás dolog. Rendesen megszenvedem. Egyenlőre csak én, de tudom hogy pár nap múlva Csenge lelkesedése is alábbhagy ovi ügyben és amint rájön, hogy ez már minden nap így lesz,elkezdődnek a reggeli harcok.
Ez volt a harmadik nap de majd megszakadt a szívem mikor beengedtem a kis angyalarcú terroristák közé ma reggel. Oké, rendes alapkiképzésben részesült a tesói által, de azért én mindig egy sikításnyira voltam tőle.Anyósom fogalmazta meg nagyon jól miszerint a születés után ez lehet a legnagyobb trauma egy kisgyerek életében, a leválás utolsó lépése. A későbbi nagy változásokra már jobban fel lesz vértezve.
Ahogy öregszem már egyáltalán nem szoktam siettetni a dolgokat, de most nagyon szeretnék pár hónappal később lenni. Néhány órára én is kóstolgattam a munkát. Pont olyan volt mintha múlt héten hagytam volna abba. A portás is ugyanaz és a "miért nem vihetem be a biciklimet az irodaházba" vitánkat is mintha csak tegnap függesztettük volna fel. Szóval tudom hogy közhely de félelmetes gyorsasággal repült el ez a három év. Hát még a tizenöt amit pont ma töltöttünk be a házasságunkban.
Azért jó dolog visszakapni a pillanatokat mikor magamban biciklizek, ügyet intézek, vagy csak bambulok ki a fejemből és a szomjoltás-seggtörlés-orrfújás szentháromsága kizárólag a saját szükségleteim szintjén érint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése