Újévi kesergések

Csenge hatalmas. 3 hónaposan 7650 gramm. Mikor múlt héten tortát készítettem végig a bal kezemben volt, amíg a robotgéppel dolgoztam, és másnap reggel bal oldali izomlázzal ébredtem. Azért ez durva. Szopik éjjel nappal. Igazság szerint főleg éjjel, mert a biológiai órája az ünnepek alatt zárlatos lett, így nappal jókat alszik és éjjel eszik 2-3 óránként.Gondoltam nem is rossz mert napközben nyugodtan tehetem a dolgomat éjjel meg már meg se kottyan az éjszakai műszak, de most már nem csak enni akar éjjel hanem elvárja hogy szórakoztassam és olyan bömböléseket rendez amit minden rendes baba nappal szokott.
Tegnap szokásos éjszakai felállás: elalszom Csenge mellett szopi közben, Soma riadózik átmegyek mellé aludni, 1 óra múlva Csenge kiabál így vissza hozzá szopizni, majd megint Soma mellett kötök ki, s mikor Csenge megint enni akar arra riadok hogy Soma mellett próbálok szopira vetkőzni. Ezek után azt hiszem mégiscsak jobb lenne valahogy normális napirendet kialakítani. A legújabb műsor a kaka ügy. Csenge úgy döntött nem pazarol és lemond a napi kakiról, ami pedig a többi gyerkőcnél teljesen jól működött. Mikor negyedik napja nem volt végtermék a pelusban, de láthatóan jól érezte magát, elkezdtem bújni a netet.Megtudtam hogy vannak olyan babák akik mindent hasznosítanak az anyatejből (!)és csak nagyon ritkán kakilnak. Mikor felolvastam a családnak megijedtünk.Már így is olyan mint egy felfújt michlein baba, és most még elkezdd mindent hasznosítani?! Aztán az ötödik napon megjött amire vártunk és legyen elég annyi hogy bőven kárpótolt az összes elmaradt kakiért.  Azt is olvastam a neten, hogy szoptatás alatt a tejtermelés plusz kalória égetéssel jár.
NÁLAM EZ MIÉRT NEM MŰKÖDIK?? Egy ilyen mindenthasznosító zabagép mellett miért nem olvadnak  rólam a párnák??? Utálom ahogy kinézek. Ilyen kövér még soha nem voltam, és ez a súly csúcspont egyben lelki mélypont is. Kismama gatyában járok, mert ha vennék magamnak új cuccokat azzal félek hogy beletörődnék, hogy ez nem csak egy átmeneti állapot. Bár ünnepek alatt nem került az utamba olyan süti ami megúszta volna a találkozásunkat,de ez csak 1 hét volt és alapvetően nem eszem sokat. Újévi fogadalommal már nem bohóckodom de azt eldöntöttem hogy ez az év lesz a nagy fogyásom éve. BUÉK

Nagy nagy család

Nálunk most elég káosz az élet különösen az éjszaka. Úgy is mondhatnám hogy aktív ékszakai életet élünk.Csenge szigorúan 3 óránként követeli a kaját Somának pedig mindig pont szopi alatt jut eszébe hogy "Anyaaaaaa feküdj mellém" és ezt képes addig üvöltözni míg az összes gyermekünk fel nem kel és üvöltözik Somával.
Az estéink is sokszor még megoldatlan logisztikai gubancok. Első héten nem volt olyan nap hogy mind a 4 gyerek fürdött volna. Valaki mindig kimaradt.S ezen elmélázva tegnap arra jutottam hogy lehet hogy ez a "valaki mindig kimarad" már mindig így lesz? Már látom is magam előtt a nyaralásokat ahol állandóan valamelyik csemeténket keressük, az iskolai ünnepélyeket ahol csak a mi gyerekünkről maradt le a szép ruha, családi összejöveteleket ahonnan -ráverve a bátyámékra(ami nem kis teljesítmény)- mindig mi fogunk elkésni.
Egyébként is félelmetes vonzatai vannak a nagycsaládos létnek:
1. Körömvágás: Nemrég kérdezte valaki hogy utánaszámoltam-e mennyi körmöt kell rendszeresen vágnom. Hát 80 köröm+ a sajátjaim, az rengeteg. Amúgy is utálom ezt csinálni mert az én gyerekeim végigüvöltik, nyavalyogják, harcolják ki-ki a saját vérmérséklete szerint én pedig zsarolok, kiabálok , könyörgök épp aktuális vérmérsékletem szerint.
2. Elindulás: Hát ez eddig is sarkalatos pontja volt az életünknek. Mire mindenkinek sikerül menetkész állapotba kerülni általában én már úgy leizzadok, hogy nem is hordok már pulcsit évek óta, apa tajtékzik, és folyamatosan emelt hangon cseszegetjük egymást és utódainkat felváltva. És ha mindenki kész akkor -a nagy számok törvénye szerint -tutira valakinek kakilni kell. Arról nem is beszélve, hogy ha elindulunk 10 percen belül biztos hogy vissza kell fordulnunk valamiért. Legutóbbi ilyen esetnél megfigyeltem hogy a Lotti( kutyánk) már el sem mozdul a kapuból mikor elmegyünk mert tudja hogy mindjárt szitkozódva futok vissza.
3.Kaja: Már kezdem felfogni "kiesznek minket a vagyonunkból" kiszólásnak a jelentését. Ha csak a nasik szintjén maradok már az is kisebb vagyon ha csak 4 valami kis "semmiséget" veszek. Ha pedig nagyobb finomságba ruházok nagyon gyorsnak és leleményesnek kell lennem hogy nekem is jusson belőle. Igaz nálunk nem kell sokat könyörögni a gyerekeknek egy kis finomságért. A Réka egyébként a legutóbbi vásárlásunkkor megjegyezte: Úgy sajnálom azokat a gyerekeket akiknek az anyukájuk nem szereti az édességet. (erre megjegyezném hogy azok az anyukák biztos nem cipelnek 15 kg felesleget magukon, és ők meg engem sajnálnak hogy én viszont igen)

Tudnám még sorolni de nem akarok károgni hiszen ott van az érem másik oldala: Imádom amikor leülünk a nagy családi kajálásra és mindenki egyszerre beszél, mikor teljes egyetértésben játszanak együtt, mikor megszeretgetik, biztatják egymást. ...stb
Azért az vicces volt mikor 1 héttel Csenge születése után bekopogott a népszámlálási biztos és azt kérdezte: zavarhat-e 10 percre. Én mosolyogva mondtam hogy persze, de 45 perc múlva mikor a 6-ik kérdőívvel is végeztünk, már egyikünk sem mosolygott

Utolsó szülés utáni hangulatban

Igeeen! Túl vagyok rajta, s bár arra számítottam hogy az utolsó várandóságom végét és a szülést majd valamiféle könnyes áhítatban élem meg kiélvezve minden percét, ebből csak a könnyek jöttek be. Az igazság az hogy meg kell állapítanom, hogy nem 37 évesen kell szülni. A többi szülésem közben nagyjából tudatosan bírtam követni az eseményeket és felfogtam hogy az a jó ha fáj és ezzel csak a babámhoz kerülök egyre közelebb. Most a vajúdás felénél már olyan gondolataim voltak, hogy mit keresek én itt, ki akarok szállni, hagyjon mindenki békén (persze legfőképp azok a hülye fájások). Persze azért a végére összekaptam magam és még meghatódni is bírtam (főleg mikor megtudtam hogy végre sikerült gátvédelemmel szülni).
A jósolt 3500 gr helyett 4200 grammal és 57 cm-el érkezett meg Csenge Rozi.
Fel voltam készülve a szülés utáni feketelevesre is: mint negyedszer szülő tisztában voltam azzal hogy a méhösszehúzódások minden eddiginél durvábbak lesznek, hogy a szoptatás egyáltalán nem fájdalommentes az elején, hogy a bedurrant kőkemény mellek miatt megint nem lehet hónapokig hasra feküdni stb., de hogy bár gátsebem nincs de minden egyéb porcikám (olyan is amiről eddig nem is tudtam hogy létezik) fáj, sajog, összehúzódik és hogy mindezt 37 évesen sokkal nehezebben tolerálom, ez már nekem is sok(k).
Elolvasva az eddigieket rá kellett jönnöm, hogy most 1 héttel a szülés után még mindig a hormonok irányítják az ujjaimat. Ígérem pár hét múlva ha már nem káromkodva-vicsorogva hanem mosolyogva szoptatok, ha nem csak a legtürelmesebb telefonálók hívásait tudom felvenni (minimum 6 csöngés míg elérek a telefonomig), ha egy 1 órás sétát már nem 2 órán keresztül pihenek ki akkor ismét billentyűt ragadok és szépeket is írok.
Azért akadnak pozitív gondolatok. Annak ellenére hogy Csenge válla megsérült a szülés közben és a szemére is összeszedtünk valami bacit a kórházban elég csak ránéznem a mi óriás babánkra és teljesen elolvadok. Gyönyörű erős kislány és már most tisztában van vele hogy 4. gyerekként kellően nagy hanggal kell kiharcolnia a figyelmet népes kis családunkban. Figyelemben egyébként nincs hiány. Mindenki nagyon lelkes és állandó esti vitatéma, hogy kinek mennyi ideig volt már a kezében a hugija. Az esték egyébként elég ziláltak. Még nem igazán sikerült összehangolnom a 4 csemete esti programját , de rajt vagyok a témán (már az is megfordult a fejemben hogy mi lenne ha minden este csak 1 gyerek fürödne, de ehhez inkább csak végső esetben nyúlok). Egyébként Fecóval még mindig minden nap rácsodálkozunk: Jé, nekünk tényleg 4 gyerekünk van?

34. hét

Segítség! Már csak 6 hét és én még mindig úgy érzem nem vagyok felkészülve. Amúgy tényleg nem vagyok felkészülve, mert azon kívül hogy a múlt héten kifestettük a szobát és összeraktuk a kiságyat addig sikerült eljutnom hogy előkotortam a padlásról azt a pár babaholmit ami még megvolt. Bizony nem véletlen kaptam azt a V betűt a terheség elején. Komolyan így a vége felé minden nap estére megerősödik bennem a tudat, hogy öreg vagyok már ehhez az egészhez. Aztán mikor reggel kikanalazom magam az ágyból és bár mamut tempóban de újúlt erővel vetem bele a napi teendőkbe magam megint igazán optimistán látom a dolgokat.
Egyébként igyekszem kiélvezni az utolsó várandóságomat. Jelentem eddig csak 7 kilót híztam (igaz a hajam levágattam szinte kopaszra úgyhogy -1 kg annak is betudható), komolyabb problémáim eddig nem voltak és csudajó újból érezni ahogy növekszik bennem egy új élet. Bár a napi és éjszakai aktivitásából egyre inkább arra következtetünk, hogy Csengénk egy második kis örökmozgó Csongor lesz, bízunk benne hogy születési súlyában igyekszik lányos méreteket produkálni.
Most be kell fejeznem mert Fecó bevállalta mára Csongor 4 barátját (+ egy kishugit)ittalvós bulira. Most állítólag fárasztani vitte őket(bringa+íjászat) ezzel próbálva biztosítani az éjszakai viszonylagos nyugalmunkat. Mindjárt beállítanak, az összesen 8 gyerek és a lefárasztott apuka és követetlik a gofrit amit ígértem és aminek persze még neki sem álltam. Mivel én most önző 8 hónapos kismama vagyok a gofri után, 6-8-ig lelépek jógázni benne hagyva apát a pácban, így legalább az ő éjszakai jól alvása biztosítva lesz.

Anyák napi gondolatok

Tudom hogy nagyon elcsépelt, de az anyaság hihetetlenül átgyúrja az embert. Soha nem felejtem el pár hónappal Réka születése után megnéztem egy vészhelyzet epizódot ami egy beteg gyerekről szólt.Hangosan zokogtam rajta s közben úgy éreztem nem vagyok normális. A minap kivételesen volt időm és hangulatom mozizni, és mikor már mindenki aludt elővettem régi kedvencemet Tarantinó klasszikusát a Kutyaszorítóbant. Nem láttam ezer éve, s míg régen nagyon jól szórakoztam és néztem meg többször is a naturalistán durva részeket is, most azon kaptam magam hogy viszolygok és egyfolytában azt mormogom, hogy azért ez dúúrva.
Aztán azt gondoltam most csak az anyuci beszél és gondolkodik bennem és kétségbe esetten követelem vissza az igazi önmagamat. Vagy ez a skrizofén állapot most már mindig így lesz? És akkor még nem is voltam terhes. Most már bölcsebb vagyok, és a terhesség alatt eszem ágában sincs előző életem nagy kedvenceit nézegetni (talán a gyalog galopp belefér). Ebben az időszakban elég egy reklám egy tündibündi babával és (főleg, ha még egy kutyakölyök is ugrál körülötte) és könnyekig hatódom.
Az idén Rékáék osztályában a tanító néni úgy döntött már nem tartunk anyák napját. Ezen felbuzdulva Réka és a barátnői összedugták a fejüket és ők négyen teljes titokban(csak az apukákat beavatva) összeállítottak nekünk egy anyáknapi műsort. Olyan jól sikerült, hogy mi anyukák tényleg nem sejtettünk semmit az utolsó pillanatig és bizonyára nem úsztam volna meg a könnyeket ha Soma nem ellensúlyozza az emelkedett hangulatot. Mivel látta a lányok készülődését mindenképpen részt akart magának a diadalból s a sebtében magára kapott pókember jelmezben áhítatos arccal, teljes fegyverarzenállal, és kisdobos övvel felszerelkezve állt be közéjük s vágott hülye arcokat az egész műsor alatt. Nagyon jól esett, hogy Rékának ennyi munkát megért az hogy nekem kedveskedjen és hamar felülíródott bennem anyai skrizofénia elmélet. Másnap Csongorék anyáknapi műsora következett.Tavaly egy 150 kg-os nagymama mellett ültem, (a nagymama inkább rajtam mint mellettem),- és csak arra tudtam gondolni mikor lesz már vége, hogy újra levegőt vehessek - így az idén nem vártam nagy lelkesedéssel. Amúgy sem tudom átengedni magam az érzelmeknek ezeken az ünnepélyeken, mert együtt izgulok a gyerekemmel azon hogy ne izgulja agyon a dolgot. Idén valószínű már rendesen dolgoznak bennem a hormonok, mert annak ellenére, hogy az egy négyzetméterre jutó szülők és nagyszülők száma most is 5 körül volt, már az első Halász Judit számnál sűrűn pislogva nyeltem a könnyeimet.A legdurvább viszont az ahogy visszafoghatatlanul elindult a könnyem az "Este jó, este jó este mindig jó apa mosdik anya főz együtt lenni jó" sorok elhangzásakor.?!?