Lazulás Sopronban

Hogy biztosan ne felejtsem el hogy negyven éves lettem szüleim nagyon megadták a módját az ajándéknak, és kaptam egy soproni hétvégét, amit Fecóval kettesben gyerekek nélkül tölthetünk.
Édesanyám nagyon precíz ember és igyekezett körültekintően választani a számos soproni szállás között.Végül a belváros szívében fekvő Hotel Palatinus szállót választotta. Sajnos.
Mivel ahhoz is ragaszkodott, hogy nekünk tényleg szinte semmibe ne kerüljön, a szobán és a félpanzión felül igyekezett minden felmerülő költséget belevenni az ajándékutalványba.
A hétvége mégis számos meglepetéssel és tanulsággal szolgált:
1. Ha utalvánnyal érkezel a szállóba úgy bánnak veled mint egy mostohagyerekkel.
2. Ne higgy a fotóknak
3. A superior szoba azt jelenti, hogy egy szuper hangulatos kis harmadik emeleti padláslyuk, ahol nem kell bajlódni a kicsomagolással, mert nincs helyed még megfordulni sem, ellenben ahogy kinyitod az ajtót mindjárt az ágyban találod magad, gyanús-foltos kórházira hypózott ropogós ágyneműben. Mikor az ablaknak csúfolt lőrésen beszivárgott fényben felfedeztem a párnánkra készített vendégváró csokit be is nyomtam, de sajnos még így is pont ugyanolyan vacaknak tűnt a szitu.Persze ennek is van előnye mert így már fenn sem akadtunk azon, hogy nincs például hűtő a szobában.
4. Fecó nagyon tud felháborodni, így kaptunk egy másik szobát, és mivel igazán figyelmesek a "service" feliratú helység szomszédjában volt.Így az ember sokkal otthonosabban érezheti  magát ha reggel mosógép hangjára ébred, éjjel pedig nagyszerűen álomba ringat a kazán ütemes zakatolása.
5.A kegyelem döfést a hazainduláskor kaptuk. A recepciós hölgy vagy bal lábbal kelt fel vagy utálja a munkáját(és az embereket) vagy alapjáraton bunkó, de szerintem egyik sem mentség a viselkedésére. Csapkodni, kiabálni és ajtót mutatni sejtésem szerint nem áll a recepciós munkaköri leírásában.
Ezt tette ugyanis mikor kiakadtunk azon, hogy azt feltételezte, hogy el akarunk sunnyogni pár száz forintnyi idegenforgalmi adót.
Szerencsére az idő gyönyörű volt, a város és  Lővérek még mindig szuper, arról pedig személyesen győződhettünk meg hogy nem az a soproni tendencia amit a mi szállónkban tapasztaltunk. Nagyon sok kedves és segítőkész emberrel, nem elszállt árakkal és kifogástalan kiszolgálással találkoztunk akármerre tévedtünk a városban.
Nagyon jó volt beszélgetni úgy hogy nem vágnak folyton bele a gyerekek, a programjainkat csakis a saját felnőtt igényeinkhez igazítva lazulni, ráérezni a borozás szépségére. Az étteremben nyugodtan komótosan falatoztunk, összekacsintva a lúzerek háta mögött, akik gyerekekkel próbáltak vacsorázni. Nagy ötlet volt hogy a családi autónkba a gyerekek helyére a kerékpárjainkat préseltük, így ahogy régen is tettük két keréken barangoltuk be a környéket. Igaz így szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nem csak túlsúlyos hanem idegesítően puhány és leamortizált lettem az évek során. Valahogy mindig azt képzeltem hogy a hájréteg alatt ott rejtőznek a régi izmaim, és a tunyaság leporolásával csak úgy előkapom a fitt énemet ha szükség van rá. Azért arra jó volt hogy eltökéljem magam egy újabb fogadalom mellett, miszerint eljárok rendszeresen kerekezni Fecóval.Ha a négy gyereket egyedül otthon hagyjuk az edzés idejére, még a motiváció is meg van hogy bitang gyorsan tekerjek haza......

Amit tutira nem gondolsz végig mikor a 24. órádban vállalod a babát

Mivel manapság sokat rugózom az idő múlásán, meg ugyebár a testem is küldi a jeleket, megérett bennem egy jó kis lista amivel riogathatom azokat akik netán késői gyerekvállalásra adnák a fejüket (s nem utolsó sorban az egész testüket)


Itt az én "Amit tutira nem gondolsz végig mikor a 24. órádban vállalod a babát" listám.


1. A korral hisztisebb, nyavalygósabb, és türelmetlenebb leszel, így válhat a szülés negyven felé hisztisebbé, nyavalygósabbá és rohadt hosszúvá
2.Lassan nem lesz az a kávé mennyiség amivel ellensúlyozni lehet az éjszakázás nyomait egy-egy hosszabb gyerek betegség idején.
3. Az hogy olvasószemüveg kell az esti meséhez nem vicces, hanem egy vérfagyasztó paradoxon.
4.Nehéz a következetességet alkalmazod a gyereknevelésben, úgy hogy állandóan elfelejted az előző nap felállított elveidet
5. Ha memóriajátékot játszol a gyerekkel, csöppet sem kell erőlködnöd hogy őt hozd ki nyertesnek hisz alapból esélyed sincs
6. Mikor iskolába kerül a gyerek legnagyobb erőfeszítésedbe az kerül, hogy elérd hogy a szülőtársak elhiggyék, te nem a nagymama vagy


Van jó hírem is!
1. A babakocsi kiválóan használható álcázott járókeretnek
2. Jobb helyeken van családi parkolóhely a bejárat közelében így annak használatával  kihúzhatod azt a pár évet míg jogosult leszel a rokkantak számára fenntartott helyek használatára.
3. A gyerekről megmaradt pelenkakuponjaidat kis szerencsével elsütheted inkontinencia betétre.


+1. Ja és ha táppénzen vagy a gyerekkel ilyen hülye listákon törheted a fejed. !


A többit most nem jut eszembe, vagy ha eszembe is jut már nem bírom leírni mert begörcsölt a kezem:)

Vad Fruttik vs. Európa Kiadó

Ez most megint egy zenés bejegyzés lesz.
Úgy alakult hogy decemberben két kedvenc együttesem is koncertezett kis városunkban. Az egészben az volt az izgalmas hogy a Vad Fruttikról mindig is úgy tartottam, hogy az Európa Kiadó eltűnése nyomán kialakult űrt tölti be kis hazánk zenei palettáján, vagyis inkább az én zenei ízlés-palettámon.Ezért aztán elégedett "ugye megmondtam" mosollyal nyugtáztam Likó Marci jelenlétét a Kiadó koncert első sorában. Menyhárt Jenő, Másik János és a többiek természetesen most sem adták alább, és egy olyan fenomenális élménnyel ajándékoztak meg, amit még most sem sikerült (és nem is akarok) kiheverni. Igaz hogy jó pár napig fájt a nyakam, izomlázam volt, s kicsit a fülem is csengett, de megérte mert a koncert pipec volt. Nem valami nosztalgiába áztatott izzadságszagú ripacskodást kaptunk aznap este, hanem a tökéletes kielégülés érzését.Köszönöm srácok:)
Rá egy hétre igazán felfokozott hangulatban indultam a Vad Fruttikra. Bár csak 7 nap telt el de abban benne volt az egész karácsony bejglistül,Jézuskástól, vendégjárásostól, így kellőképpen agy-mosottan érkeztünk a klubba. És most jön a feketeleves. Nem volt az igazi. Idegesítettek a pillanatot megélni képtelen telefonjukon keresztül nézők, a nyakunkba söröket borítók( oké, lehet hogy ezek már generációs különbségek), az új dal izzadságszagú megfelelés kényszere, és legfőképp, tudom hogy közhelyes, de a régi tűz ahogy Marci és a fiúk az eddigi bulikon apait-anyait beleadva kicsomagolták és kitették magukat a színpadra.
Rutinból nyomott, tökéletesen megtervezett profi munka volt nagy hiányérzetet hagyva maga után. Szóval hogy egy klasszikust idézzek: nekem ez most nem jött át  :((