Tegnap eljutottam a védőnőhöz és miután túljutottunk az összes kínos kérdésen és megtörtént
a szembesülés is a mérleggel(közel annyi vagyok amennyivel a Rékával kórházba vonultam szülni:(), elővett egy piros ceruzát és a terhességi könyvem elejére mint egy skarlátbetűt felírta a következőt:
"V" idős multipara
Tök jó hogy ilyen szép nevet adnak a sokat szülő öreg anyukáknak, de az előző bejegyzésemben felsorolt mindennapi paráim fényében ez igazán viccesen hat.
Azóta egyfolytában a Paraszt című Cseh Tamás dal motoszkál a fejemben
"Lehet az is, nem is tudom,
csak itten megvagyok,
köszönöm szépen, jó urak,
hogy névhez is jutok,
Nevem is van és táncolok,
azonkívül földet túrok
Na jó, paraszt vagyok."
Egyébként sokkal jobban vagyok, már látom az alagút végét. Most pedig ezerrel a farsangra koncentrálok, mert ma lesz a nagy nap és még egy oroszlánfarkat rögzítenem kell a testéhez. s félek öreg remegő kezemmel kétszer annyi ideig tart mint egy ifjú anyukának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése