A Farkasgyepű - Huszárokelőpuszta kerékpárút nálam már régóta bakancslistás. A rohamtempóban közeledő ötvenedik születésnapom pedig a már sokat emlegetett parákon kívül kényszeres bakancslista abszolválással is jár. Fecó már jó tíz évvel ezelőtt megcsinálta és elő is adott egy mesét egy végig betonos dimbes-dombos pazar túraélményről. Arra bezzeg már nem emlékezett, hogy Farkasgyepű magasabban fekszik és ha onnan indulunk, visszafelé lesz a keményebb. (Idén az év kerékpárútjának választották, ami megadta a végső lendületet hogy belevágjunk.)
Nem szeretem az olyan kerékpártúrákat amikor nem karikát megyünk hanem ugyanazon a nyomvonalon megy a visszaút, mint az odaút. Minden egyes gurulást az ifjúkori harsány kurjongatás helyett azzal töltöttem, hogy előre sajnáltam magam milyen lesz majd visszamászni. Az emelkedőkön pedig próbáltam tartalékolni az erőmmel, hogy biztosan kitartson a végéig. Soma gyerek elkísért minket biztosítva, hogy kellően öregnek és lomhának érezzem magam, de a lejtőkön rendre megelőztem, mert utálok fékezni és imádok veszélyesen gyorsan ereszkedni. Na jó ez az én elméletem. Soma a testsúlybéli különbségeinkből adódó lendületről és a fizikáról magyarázott. Az aszfalt pár kilométer után eltűnt, de hajlandó voltam elhinni Fecónak, hogy régen volt, csak megette az erózió... A Hubertlaki tóig mentünk majdnem 18 kilométert. Ott megpihentünk. Soma csalódottan állapította meg hogy a kb 10 évvel ezelőtt általuk gallyakből épített Füles-ház sajnos már nincs meg. Én elég hamar meggyőztem a fiúkat, hogy a Huszárokelőpusztáig hátralévő 3,5 kilométert engedjük el, szóval visszaindultunk és rá kellett jönnöm hogy ezt megint előre izgultam agyon, hiszen van elég időm, kellő számú fokozat a váltómon, fasza zselés ülésem és "kihaénnem" kitartásom ahhoz, hogy élvezzem tekerést. A végére érve mondjuk komoly erőfeszítésembe telt átemelni a lábamat a biciklin és behajtogatni merev tagjaimat az autóba, de megérte.
A vasárnapi pénzesgyőri szurdok gyalogtúra Helka kutyával és a lányainkkal, és a keddi kajakozás kettesben sűrű tejfehér balatoni ködben kiegészítve a mai 35 kilométer tekeréssel, úgy érzem felért egy ősziszünet triatlon kihívással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése