A Hernád - áttörés és társai (útinapló)

Az idei nyárindító június végi nyaralást nem a szokásos horvát tengerparta terveztük, hanem északi szomszédainkhoz, aminek öt nap aktív pihenés lett az eredménye.  20 év feletti gyerekeink nélkül, Somával és Csengével négyesben vágtunk bele a kalandba.

A Hernád áttörés fantasztikus környéke annyi túralehetőséget rejt, hogy biztos visszatérünk még "Slovanski Raj"-ba (ez magyarra fordítva akkora paradoxon, hogy nem lehet jó szájízzel kimondani) 

Első nap Miskolc felől érkeztünk a felvidékre hogy végigjárjuk a Kassa-Eperjes-Lőcse útvonalat.

Első megállónk a Szepesi vár volt, amit tátott szájjal jártunk körbe. A hatalmas három részből álló erődítmény elegánsan simul a zöld hegyoldalba. A belső várrész felújítás miatt nem volt látogatható de így is megérte a megálló. Kassa patinás belvárosa, hatalmas zenélő szökőkútja széles sétálóutcája szintén elvarázsolt minket. A szállásunk Káposztafalván volt, ami Lőcse szomszédságában fekszik. 

Felfokozott izgalommal vártam az újbóli találkozást a hírhedt lőcsei szégyenketreccel. Hat éves voltam, mikor itt kirándultunk a családommal és valamiért nagyon mély nyomot hagyott bennem a ketrec. Fényképek is őrzik az 1980-as látogatásomat úgyhogy meg is próbáltam rekonstruálni a majd 45 évvel ezelőtti fotókat.

És a kép, ami mindent visz: a háttérben Csenge "anyámszázadiknosztalgiaképeaketrecnél" -feje, mikor már tényleg mindenkinek az agyára mentem...:) 

Második nap Zejmár szakadék.

 Az Imrikfalvi víztározótól iduló túrát bemelegítésnek szántuk, lévén hogy hivatalosan ez a legrövidebb szurdok túra a környéken. Aztán egy komoly reprezentetív mintát kaptunk abból, mi is vár ránk az elkövetkező napokban. Volt óriás szintkülönbség, voltak létrák, nem pocakbarát sziklára szerelt tálcák, és a jutalom egy gyönyörű fennsík ahol még egy büfé is várt ránk. EURO -t elfeletettünk vinni kártyát nem fogadtak el, de Fecó végül megalkudott a pultossal és az egyetlen darab ezer forintos bankjegyünket sikerült egy korsó hideg sörre váltania. A térképek, turista jelek és a gps ellenére végül  azért sikerül eltévednünk annyira hogy a  7 km helyett majdnem 13 kilométert mentünk. Levezetésként Soma és Csenge megmártóztak a víztározó hihetetlen tiszta vízében és már indultunk is a Dobsinai - jégbarlanghoz.  Az újabb eltévedés, és a tény hogy a barlang ötkor zár és amúgy EURO sincs nálunk végül meghíústotta a barlang látogatást. Szóval ha másért nem ezért még biztos vissza kell térnünk. 

Harmadik nap 

A Hernád áttörést Szepestamásfalva felől jártuk be. 

Ez egy kellemes körtúra. Felfelé az út egy része a szurdokban a  már megszokott tálcákon létrákon függőhídakon vitt a környék legszebb kilátátását nyújtó Tamásfalvi kilátójához. A hegyoldalból kiálló lapos sziklaperemről lélegzetelállító élmény volt messzenézni.

Visszafelé a patakot követve ereszkedtünk le. 

Ezt a napot nagyobb eltévedés nélkül hoztuk, de kellően elcsigázva érkeztünk a szállásra ahhoz, hogy fellázadjunk Fecó másnapi Chopok- Gyömbér gerinctúra + Csorba tó tervei ellen.

Szóval megegyeztünk, hogy a csütörtököt pihenőnapnak minősítjük és csak a Csorba -tó -hoz ugrunk el. 

4.nap Az állítólagos pihenőnap.

A Csorba - tó mint a magas tátra kapuja elegánsan terpeszkedik a hatalmas hegyek gyűrűjében. Az autót a zsibvásár melletti parkolóban hagyva indultunk a "sétára" . A gyerekek felvetették hogy sétáljuk körbe a tavat aztán meg is vagyunk aznapra, de Fecó szerette volna ha megkukkantjuk a Fátyol vízesést a tó feletti hegyekben és mi bele is egyeztünk szépen gyanútlanul. A hátizsákomban cipelt esőkabátomat az első kilométer után tettem be egy szikla alá. Tudom hogy a vízesés attól vízesés hogy magasról indul, de a tavalyi szlovén vízesés túrákon edződve valami hasonlóan könnyen megközelíthető esetleg fasza kis falápcsőkkel kiépített sétára számítottam. 

Négy és fél kilométer csak meredeken felfelé. Az út egyharmadán elhagytuk az erdős részt és kopár fehér sziklák között kapaszkodtunk felfelé. 

Összesen 600 m szintkülönbséget győztünk le a pihenőnapunkon. Cserébe pazar vízeséslátvánnyal és persze a szokásos "megcsináltam" élménnyel gazdagodtunk.

A vissza négy és fél kilométer az elhasznált izületeinknek majdnem fájdalmasabb volt mint az odaút.

Egy pazar sztrapacska vacsival zártuk a napot Poprádon. 

5 nap Sucha Belá

 A hazaút előtti reggelre hagytuk a szállásunkhoz legközelebb eső aránylag rövid de élménydús szurdoktúrát. Az egymást érő létrák, vízesések,  hasadékok, között kapaszkodva fel sem tűnt milyen magasságokat győzünk le. Külön adrenalin löketet jelentett, hogy úgy terveztük a lefelé utat a hegyetőn bérelhető biciklivel tesszük majd meg. 

Fura volt, hogy aránylag túrista mentesen a saját tempónkban kényelmesen tudtunk haladni. 11 órára értünk fel és konstatáltuk, hogy a kerékpár kölcsönző 13 órakor nyit. Nagyon bánatosan duzzogva indultunk lefelé a bicikliúton elképzelve hogy száguldozhatnánk két keréken. A zivatar az utolsó kilométeren kapott el bennünket. 

Bőrig ázva, sárosan, fáradtan de tele élménnyel ültünk autóba hogy megtegyük a több száz kilométert hazáig. 

A sztrapacskával, a treszkával, az  iszonyat mennyiségű DELI csokival és fél euro-s Budweiser sörrel körített hét az esti foci EB meccsélményekkel turbózva tökéletes nyaralás volt.