Mindig szerettem az anyák napját. Bár kicsit szemlesütve, szégyenlősen (mert mégis miért járna azért ünnepelgetés ami olyan természetes), de mindig meghatódva, sőt egyre jobban elérzékenyülve fogadom a hagyományos ágyba reggelimet a gyerekektől.
Idén élményfestést kaptam tőlük ajándékba. Először meghökkentem, mert kábé az utolsó dolog amre magamtól jelentkeznék, aztán elkezdtem nagyon türelmetlenül várni.
Estefelé, miután Csongor sokadszorra elvert egy Scrabble játszmában (igen, anyák napján is), Csenge kezembe nyomott egy dobozt. Azt mondta ez az ő ajándéka. Ha rossz kedvem van, ha szomorú vagyok, ha fáradtnak érzem magam csak húzzak belőle egy cetlit (csak egyet !) . A doboz rengeteg, akkurátusan felvagdosott, kézzel megírt üzenetet rejt.
Így történt, hogy aznap sokadszor könnyeztem, mert azt gondolom, Csenge se gondolta komolyan, hogy kibírom, hogy csak egyet olvassak el......
Ma reggel nem tudtam kávét inni, mert nem volt otthon tej. Lehet hogy kicsinyes dolog, de nálam ez az a világvége szituáció, amikor szükségét éreztem egy cetlinek.
És igen. Ilyenkor gondolom azt hogy talán nem csináljuk olyan rosszul......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése