Úgy döntöttem elengedem ezt a számolgatás dolgot.
Kezdtem a kalóriákkal, aztán a testsúly kilogrammjaimmal, és most érzem úgy, hogy akkor én köszönöm, de nem tartanám számon tovább a születésnapjaim számát.
Tök jól vagyok. Minden előzetes híresztelés ellenére nem vészes ez a menetelés az ötven felé.
Lassan túl vagyok a fiatalságom elgyászolásán is.
Megvolt, mikor büszkén zsebeltem be a sziákat a fiatalka eladóktól, mert elhittem hogy komolyan gondolják. Aztán rájöttem, hogy ez a szánalomtegezés mennyire sértő és akkor kicsit durcás lettem. Azóta tudok neveti rajta, mióta rákérdeztem Réka lányomnál, aki gimnazistaként a nyarat végig vendéglátózta, hogy ő vajon miért tegezi a 40 körüli nőket a strandbüfében. Azért, mert ez a mi vagány korosztályunk tök fiatalos (és igen ebben a válaszban bíztam), vagy azért, mert fel akarja dobni a napjukat.
A válasza annyira sarkos volt, hogy még én is ledöbbentem. Naná, hogy szánalomtegezés, ami persze eredhet abból, hogy jó fej akar lenni velük, de sokszor már a köszönés előtt rávillanó szikrázó női tekintetből veszi, hogy mindenkinek sokkal jobb lesz ha eljátszák, hogy anyuci milyen fiatalos sőt biztos a nővére, az oldalán nyavalygó kisembernek. És mikor sajnálkozva a szemembe mondta, hogy igen anya veled is ezért csinálják,,,és igen ez elég vicces... (Erre én büszkeségem utolsó morzsáit szedegetve: de hát engem múltkor tényleg a nővérednek néztek! ), szóval akkor jöttem rá, hogy tényleg mennyire nem fontos ez.
Azóta ha letegeznek, próbálom úgy fogadni, hogy biztatóan mosolyogva nyugtázom hogy, "értem ám! Tudom, hogy tudod.Sőt, tudom, hogy tudod, hogy tudom hogy csak szánalomtegezés, de nem baj". Réka a generációja nevében le is vonta a konzekvenciát hogy, akkor most már tényleg nem tudja mi a jó mert a mi generációnknak nem egyszerű a kedvében járni és ebben azt hiszem, nagyon igaza van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése