Megint egy karácsony

ÁÁ! Karácsonyi bevásárlás őrület. Nagyon várom azt az évet mikor a fiaink nem lesznek már  potenciális távirányítós autó használók. Akkor kihagyhatjuk azt a minden karácsonyi bevásárlásunkkor megejtett vitát, miszerint (Fecó szerint)  : "Vegyünk a fiúknak egy távirányítós autót!" (vagy helikoptert, vagy bármi távirányítóst). Mire én oké de egyik fiunkat sem érdeklik az autók. Hiába a padlásra száműzött versenypályák, hiába az űrhajókká átépített lego autók s a jobb sorsa érdemes matchbox-ok  sora, ő nem adja fel. Egyik évben volt egy helikopterünk. 2 napig. Szenteste előtt egy héttel  Fecó kipróbálta eltörte,  majd visszavitte a boltba.
Egyébként egész jól viselem a dolgot, hisz már hozzátartozik az adventi hangulathoz ez az 1 napra leadjuk a srácokat nyakunkba vesszük a szomszédos megyeszékhely összes üzletét , listákat gyártunk, majd újratervezünk, minimum egyszer elveszítjük egymást, majd újratervezünk, lezavarjuk az autó nem autó vitát majd újratervezünk, kupaktanácsokat tartunk az összes üzletben a listáink fölé görnyedve, majd újra tervezünk fíling.Mivel egyébként nem nagyon szoktunk együtt boltba menni így tényleg hozzájárul a karácsony különlegességéhez.
Egyszer szemtanúja voltam egy jelenetnek egy szupermarketben, mikor nő és férfi ráérősen szagolgatták a mosogatószereket hangosan kielemezve melyiket válasszák. Teljesen elképedtem, s megpróbáltam elképzelni a jelenetet az én emberemmel:))) Oké nem tudtam, de mentségemre legyen mondva, magamat sem nagyon tudtam belehelyezni a szituba,  hisz még soha de soha nem jutott eszembe megszagolni a mosogatószert.
Az idén már háromra nőtt az olvasó gyerekek száma a családban, úgyhogy már az ajándékok elrejtésénél is nagyobb kihívás az ajándék-dilemmás listáim elrejtése.Igaz, Soma mélyen hisz még a csodában, de az általa megfogalmazott kérdésekből úgy tűnik már nem vakon.S idén talán már nem akar csapdát építeni az ajándékhozó jézuskának és az angyalkáknak sem.Engem már úgyis túlságosan elkapott a gépszíj, hangulatba hozás ügyben. Mivel majd félszáz hófehér dísz sikerült legyártanom szódabikarbónából és keményítőből, s nem akartam elkótyavetyélni egyet sem, így most majd félszáz csillagocska, harangocska és hóemberke lóg a lakás összes elképzelhető pontján, s keseríti meg mindenki életét aki magasabb az én 163 centimnél.:)))))

Illúzió gyilkos a szomszédom

 Mit tesz az ember lánya ha felfedezi, hogy az épp aktuális kedvenc együttesének frontembere és lelke, az ő szomszédja? (Na jó egy utcában lakik vele) Először is nagyon sajnálja, hogy már nem tizenéves mert akkor pironkodás nélkül, sikítozva értesíthetné az összes haverját a nagyszerű tényről.Persze mikor 16 volt még nemhogy fészbuk, de mobiltelefon sem volt, így legalább a hétvégéig várni kellett volna, hogy kellő körítéssel elővezesse nekik a dolgot, egy wi-fi zóna  mentes  kocsmában. Manapság, hogy az információáramoltatásnak sokkal hatékonyabb és idegesítőbb módjai is rendelkezésre állnak, meg már hülyén nézne ki ha egy-két lájk reményében megosztaná a főleg gyerekkel,  háztartással és a túléléssel küzdő fészbuk ismerőseivel a fantasztikus hírt, ami ha jobban belegondol csak neki fantasztikus hír. Sőt ha még jobban belegondol, neki sem olyan fantasztikus hiszen, ki akarja látni az idealizált "rocksztárt" (aki kb fél méterrel kisebb a színpadi énjénél),béna sapkában hátizsákkal buszmegállóban ácsorogni.
 Ha 1990-ben módomban állt volna Nagy Feró, vagy Hobó esetleg Cseh Tomi szürke hétköznapjainak részesévé válni, valószínű berosálok, de így majd negyven évesen inkább azt a tényt erősíti az infantilis örömöm hogy bizony még négy gyerek után sem sikerült felnőnöm. Azért természetesen Marci gyerek még egy találkozást sem úszott meg anélkül hogy kifejezésére ne juttassam nagyrabecsülésemet, vagy jövőre vonatkozó koncert információt szedjek ki belőle.Persze követő, vagy tag vagy micsoda vagyok a fészbuk oldalukon de azért azt tök jó volt este a vacsinál csak úgy bedobnom Fecónak, hogy " Ja találkoztam a Marcival azt mondta februárban lesz nálunk buli" :))