Adventi koszorú

Tavaly először csináltuk magunk az adventi koszorúnkat és nagyon élveztük.
Idén gondosan megterveztem. Majd' egy órát töltöttem azzal, hogy a megfelelő hozzávalókat beszerezzem. Megbeszéltük a gyerekekkel(Réka,CSongor), hogy vasárnap délután mikor Soma alszik, nekiállunk az alkotásnak. Minden a terv szerint alakult délután kettőkor Soma apával aludt. A ragasztópisztoly és a kellő áhitatos hangulat csőre töltve, hozzávalók kikészítve...
Délután 14.20- kor mikor a ránk száradt ragasztószálakat kapargattuk csalódottan állapítottuk meg a lurkókkal , hogy túl ügyesek vagyunk és bőven szintidő alatt teljesítettünk.
A koszorú nagyon szép lett, de mi még tele voltunk kiélni való kreativitással. És akkor kétségbeesve kezdtünk kutakodni olyan szabad felület után a lakásban amit tele lehet ragasztani, zuzmóval, szárított narancskarikákkal vagy tobozzal. Miután két gyertyát és két agyagtálat is feldiszítettünk és a ragasztópisztoly is kifogyott felhívtam anyu figyelmét hogy neki is szívesen készítünk koszorút. Meggyőztem, hogy nem törvényszerű, hogy az idén is kigyullad a lakásuk, főleg ha a mi koszorunkat választja.
Mindenesetre azt már megbeszéltük a srácokkal, hogy jövőre a halottak napjára is mi készítünk koszorúkat. Az a felvetésem azonban, hogy ezentúl a szülinapi torták helyett legyenek szülinapi koszorúk, már nem aratott osztatlan sikert.

Egy tényleg szürke nap szülinap előtti hangulatban

Az hagyján, hogy kirepültek a fiókáim és én is próbálok hasznos tagja lenni a társadalomnak, még a szülinapom is közeleg amit idén már nem várok infantilis izgalommal.
Felkelek, gyerekeket osztok szét, irodában ülök, gyerekeket szortírozok és begyűjtök, sötétben érek haza.Aztán a változatosság kedvéért ismét szortírozok büdös zoknit, tiszta zoknit, iskolatáskát, játékot.....
És ez tényleg csak ennyi.

Szürke szürke szürke nap,
Kellene egy nagy kalap
Belebújnék, elmennék
álmodoznék, pihennék
s ott nem lenne időegység, mértékegység, fegyelmezettség

Villámlátogatás a könvtárban

Pénteken apával úgy döntöttünk, gyermekeink megértek már a kultúrára és másra sem vágynak jobban, mint egy könyvtárlátogatásra. Érdekes volt látni a könyvtárosnéni arcát mikor zárás előtt 15 perccel beestünk a három kicsit hangos, nagyon kütröskalács-maszatos gyerekkel a forgóajtón. Röpke 10 perc alatt túlestünk a beiratkozáson és még maradt végtelennek tűnő 5 percünk arra hogy kabátban(a ruhatárral nem bajlódtunk) felfedezzük a megyei könyvtár gyerekrészlegét.
Szerencsére Somát úgy elbűvölte a lift, hogy egy időre felhagyott a SZOMJAS VAGYOK INNI AKAROK mantrával és aránylag csendben elértük az emeletet. Hál istennek Rékanak és Csongornak elég volt 2perc a könyvválasztásra. Miután Soma is talált egy kellően nagy könyvet magának még egy Halász Judit CD-vel is megfejeltük a dolgot.
Pontban 18 órakor befejeztük villámlátogatásunkat és integettünk a menjenekmárafenébe-mosollyal búcsúzó könyvtárosnéninek. Miután 5 kört mentünk a forgóajtón és már tényleg kinn voltunk az őszi utcán, egész elégedett voltam. Elégedettségem addig tartott míg Soma az első lépésnél egy pocsolyába ejtette a könyvét, én pedig lendületből rátapostam.

Este a fiúk a választott könyvükből kapták a mesét(Réka magának olvasott).

Első ujjkoppanások

Tök jó, hogy rászántam végre az időt és fáradságot, hogy én is beálljak a cyber-társadalomba!
Izgalmas és nagyon élvezetes dolog az írás (állítólag terápiának sem utolsó).
Szóval nincs visszaút! Kiírom magamból ami kikivánkozik!!