Harc az idővel

Eltelt az egész nyár és az ősz fele és én nem írtam semmit. Hihetetlen mennyire nincs időm semmire, és tudom hogy ez már tök uncsi de tényleg nincs időm semmire.
Valószínű bennem nem működik valami rendesen, vagy hiányoztam az élet iskolájából akkor amikor a helyes időbeosztás kialakításának képességégnek kellett volna kialakulnia. Sőt lehet hogy alapvetően génhiba? Ez az! Biztosan hiányzik az ezért felelős génem, tehát már az anyaméhben eldőlt minden.Azt eddig is sejtettem, hogy nem úszhattam meg nyomtalanul a szüleim által a terhesség alatt hallgatott Boney-m slágereket. (bele sem merek gondolni mi lett volna ha Karel Gott rajongók lettek volna)
Egyébként ha már elemezgetem magam, arra jutok, hogy az alapvető probléma az hogy mindig
mást csinálok mint amit éppen kellene, vagy amit beterveztem.
Mára például mivel a gyerekek betegek(igen az összes! )és nem tudtunk elmenni kirándulni, egész nap itthon ülünk.Fecó meccsre ment ami nála egész délutános elfoglaltságot jelent.
Szóval, minden adott ahhoz hogy betervezzek egy csomó mindent. És én be is terveztem:
-Fél lakás takarítást (a másik fele már megvan),
-vasalást(feltéve hogy megtalálom a vasalót a vasalnivaló hegy mögött),
-muffin sütést,
-ágynemű áthúzást,
-kinőtt és nyári ruhák szortírozását,
-tanulást a gyerekekkel (mert komolyan vették hogy ki kell pihenni a betegséget és rendesen elmaradtak a házival)
-A hálószobánk átrendezése szigorúan praktikussági okokból.

Ehhez képest, kimentem a kertbe valamiért és megláttam a rengeteg diófalevelet.Kihívtam a gyerekeket hogy segítsenek összehúzni.
Ők szívesen kijöttek és nézték ahogy összehúzom. Mikor végeztem versenyt ugrottak a levélhalomba, amit nekem is feltétlenül ki kellett próbálnom. Miközben hancúroztunk a levelek között (lottival a nyakunkban) átsuhant a fejemben a muffin meg az ágynemű huzatolás, és tudtam hogy már megint torlódni fognak a tennivalóim.
A levélzsákolás után odáig jutottam hogy betettem a dzsungel könyvét a gyerekeknek, hogy együtt nézzük amíg én vasalok.
Közben felugrottam a géphez muffin receptet keresni de hamar kiderült hogy elég alapvető hozzávalók hiányoznak és különben is hízlal.
Ha már a gépnél ültem megírtam egy jól beolvasós levelet a városüzemeltetésnek egy tiltott helyen parkolásért és gondoltam ránézek a blogomra.
Most majdnem 16 óra van. Maugli, ha jól hallom már a Sírkánnal való végső összecsapásra készül, szóval a vasalás már biztos hogy az éjszakai tévézésre marad.
A ruhaszortírozásra egyre kevesebb esélyt látok és a muffin sütés is kútba esik.
Ha nekiugrok a takarírásnak és a szoba rendezésnek az talán még meglesz, de átrendezés és takarítás közben olyan kincsekre szoktam lelni ami könnyen elcsábít más irányba.(hosszú percekig tudok például merengeni egy újra megtalált fényképen)
Elolvasva a nyavalygásomat komolyan megijedtem.Lehet hogy tényleg segítségre van szükségem?
Mindenesetre már nagyon utálom hogy nálunk mindig fut a lakás. Utálom, hogy ha anyukám jön már nem teszi szóvá csak sóhajt egy nagyot de mikor benéz a konyhába azért egy rándulás átfut az arcán. Utálom, hogy egy barátnőm azt mondja a férjének ha az panaszkodik a kupira: Voltál már az Adriéknál?
És utálom, hogy mikor a Csongor 7 éves barátja itt aludt és belépett a gyerekszobába, az volt az első kérdése: Nálatok miért van mindig ilyen kupi?
Most magyarázzam el neki a Boney-M hatásait egy magzatra? Á inkább megpróbálok felülemelkedni és újabb fogadalmat tenni!
Igenis megváltozom, és mivel ennek most már írásos nyoma is van megpróbálom komolyan venni. (nem minthogyha a fogyókúrás fogadalom bejött volna)

a lázmérés fortélyai

Pár hete vettem egy új lázmérőt, mert a régi kezdett megbolondulni. Azt mondták a patikában flexibilist vegyek mert az jó akkor is ha a gyerek mozog amíg a fenekében tartom. Bár a gyerekek már rég kinőttek abból a korból, hogy hagyják a fenekükben mérést, azért megvettem.
Soma az első adandó alkalommal megvizsgálta hogy mennyire flexibilis(hát nem eléggé),ezért most az is össze-vissza mér. Ennek azért van jelentősége mert én tegnap reggel óta folyamatosan lázban égek(szó szerint) csak nem tudom mennyiben. Ma vettem egy új lázmérőt. Megint flexibilist, mert nem szeretek tanulni a hibáimból. Miután annak ellenére,hogy a szívem majd kiugrott, rázott a hideg vörös volt a fejem és nem tudtam kikelni az ágyból az új szerzemény is csak 37,5-öt mutatott, kezdtem azt hinni, hogy tényleg hipohonder vagyok. Aztán elolvastam a használati útmutatót és kiderült, hogy ez egy száj hőmérő és "a láz hónaljban való mérése orvosilag pontatlan eredményt hozhat"! Igaz hogy mióta így mérem folyamatosan 39,8 körül mozog(3 algopirin ellenére ), de legalább tudom miért vagyok olyan cefetül.
Szombaton utazunk nyaralni, és szokás szerint ezer dolgot hagytam az utolsó pillanatra. Fekszem az ágyban és olyan szarul vagyok hogy már az alvás sem megy. Zakatol a fejem és számolom a perceket 2 percenként szopogatom a hőmérőt és a "meg fogok gyógyulni szombatra " mantrát mormogom.
Meg blogot írok, hogy ne csak én sajnáljam magamat.:)

Versenyfutás az idővel

Ma reggel Csongorom a bika-jegyében született másodszülöttem így ébresztett:
-Anya gyere, ezt meg kell nézned. Olyan szépet kakiltam! Egy nagy répát körbe diszítve kis bogyókkal! (hiába, a bika szépérzéke és harmóniára törekvése nem csak szöveg)
Ha az mbernek íly emelkedett hangulatban indul a napja már lehet hogy fel se kellene kelni?
Aztán jött a döbbenet hogy ez az a bizonyos utálatos nap amikor elvesznek egy órát és egész nap versenyt futok önmagammal hogy behozzam a lemaradást.
Pedig mennyi mindent terveztem mára!Takarítás(az a bizonyos tavaszi), főzés(mert enni kell), tanulás(mert unalmamban elkezdtem az adótanácsadói képzést), és 4-szeres adag mézeskalács-sütés.(Pár éve a gyerekek kitalálták,hogy nem muszáj egy egész évet várni hogy mézeskalácsot ehessünk, hiszen a karácsony után itt van nekünk a húsvét amit szintén fel lehet dobni nyúl és tojás alakú mézeskalácsokkal. Évről évre egyre rövidebnek tűnik az idő ami a karácsony és a húsvét között eltelik, és évről évre nő a mennyiség amivel ki lehet elégíteni a gyerekek mézeskalácsigényét.
Miután végeztem a tegnap esti fondü-evészet(kölcsön készlet, saját barátok, és 2hónapja a hűtőben rohadó francia sajt kíséretében) romeltakarítási munkáival, nekiálltam összeállítani a tésztát amit délután sütnek a gyerekek, miközben én lelkesen tanulok a 2 hét múlva esedékes vizsgámra.:)
Mint már említettem nem túl jó viszonyomat az idővel(különös tekintettel a mai napra), de szeretem a kihívásokat.Éppen ezért ülök most a gép előtt ahelyett, hogy a mára tervezett dolgaimat végezném, és azon gondolkodom hogy a minden egyes billentyű leütésével rövidülő időmbe mit lehetne még belezsúfolni.

Újévi fogadalom

5 éve január elsején letettem a cigarettát és azóta sem gyújtottam rá. Ebből, azt gondoltam egyenesen következik hogy az újévi fogadalmakkal már csak így van és ez működik.Szóval az idei fogadalmam egy igazán kemény kenyér és cukor-mentes diéta. Január másodikán (sok-sok kalória elfogyasztása után) jutott eszembe, hogy nekem van fogadalmam, de mivel még ünnepi hangulatban voltam eltoltam a dolgot január 4-re.
Január 4-én reggel 7.45-ig nem ettem semmit, de akkor megjelent apukám és megkínáltam az előző napi madártejjel (ami életem első madárteje volt ). Mivel egyedül nem szívesen eszik gondoltam legurítok egy tálnyit én is, persze szigorúan kenyér nélkül. Ebédre vastagon panírozott pontyot ettem sok zsíros majonézzel.(kenyér nélkül). Mikor hazaértünk a gyerekekkel nekiáltunk Danone pudingot enni(én vaniliásat, mert a csokis azért durva volna).Soma a fő inyenc kitalálta, hogy minden kanál pudingra külön tejszínhabot nyom, amit nekem is ki kellett próbálnom.Ekkor már elindultam a lejtőn és muszáj volt megmutatnom a gyerekeknek, hogy milyen vicces ha telenyomjuk a szánkat tejszínhabbal (igaz hogy véletlenül lenyeltem, de a gyerekek jól szórakoztak). A kegyelemdöfést Csongor adta azzal, hogy elővette a télapótól kapott dugi óriás milka csokiját!
Mentségemre szóljon, hogy kenyeret tényleg nem ettem egész nap.Még a gyerekek maradékát is a Lottinak adtam.
Hát ez így sikerült eddig de már tudom hogy a telihold az oka.Megvárom a fogyó holdat és újúlt erővel vetem bele magam.

Karácsonyi vacsi-avagy a kacsa esete a Braun SilkEpil-lel

Idén is, csakúgy mint tavaly, elindultam beszerezni a karácsonyi kacsánkat. Okulva a tavalyiakból az egész kacsa mellé még +4 combot szándékoztam venni.(tavaly szenteste 3 gyermekünk elpusztította a felére sült kacsánk combjait és mellét, így mi testvériesen osztozkodtunk a szárnyakon és a farháton,aztán néztük egymást éhségtől kopogó szemekkel meghitt karácsonyi hangulatban).
Szóval, a legnagyobb hófúvásban -12 fokban indultam a piacra. A baromfiárusnál pont 2 db kacsából tudtam választani és Salamoni döntésssel azt választottam amelyiken egyáltalán nem láttam rusnya tollmaradványokat.(előre sajnáltam azt a balekot akinek a "szőrös" jut)
Kicsomagoláskor az első sokk után, (hogy tudniillik a kacsa attól házi, hogy a feje csőröstől, a lába pedig úszóhártyástól bele van gyömöszölve a testébe), még nagyobb meglepetésként ért a tény hogy átvágtak. Az én kacsám a hűtőpultban a hátán feküdt és nem látszott az a gusztustalanul sok tolltok és pihe ami a hátát és a szárnyát borította.
Miután apa eltávolította a kacsából a beletuszkolt dolgokat és megfőzte Lottinak(a kutyánk), gúnyos mosollyal adta át a terepet.
Kellő derűvel és mindenféle csipesszel felszerelkezve, nagy hévvel vetettem bele magam a munkába. Az első pár négyzetcentiméter után azonban világossá vált számomra hogy a szemöldökcsipesz nem a legjobb módszer.Állandóan begörcsölt a kezem annak ellenére hogy szüneteket is tartottam, amíg a kacsánk eljárta( kevés külső segítséggel) a kacsatáncot, hogy azért a gyerekek is jól szórakozzanak.Ezután hasznátam el a telefonos segítségemet, miszerint(anyukám szerint) húzkodjam az égő gázrózsa fölött (a kacsát nem anyukámat) és a lepörkölődött tollak majd kipotyognak.A mi kacsánknál ez nem vált be, de a lakásban már disznópörzsöléshez hasonlatos szagok terjengetek amitől a meghitt karácsonyi hangulat egyre távolabb került. És akkor jött az isteni szikra! Feltúrtam a padlást a már réges rég nem hasznát középkori kinzóeszközömért az epilálógépért.
Égett bőrszag, traktorhoz hasonlatos zakatolás és megpörkölődött kacsabőr -darabkák között de mosolyogva huzkodtam a gépet megfáradt kacsánkon. Csongor, mikor bejött a konyhába és látta hogy megemelem a kacsa szárnyát és tolom alá a gépet megkérdezte:
-Most szőrteleníted a hónalját?
Mindent összevetve azt hiszem túlságosan sok időt töltöttünk a kacsával ahhoz, hogy öszebarátkozzunk vele és lehet hogy nem is lesz szükség a +4 combra, hiszen ezek után valószinű a gyerekek és én sem fogok túl jó étvággyal falatozni belőle.
Tegnap az ötszörös adag mézeskalács készítéssel, és a lapraszerelt ikeás mézeskalácsház összeállításával bíbelődtünk egy fél napot.De ez egy másik történet.