Bármily hihetetlen még számomra is, de nekem volt aerobic korszakom. Az egész, Móni barátnőm kihajtható borítós Jane Fonda bakelit lemezével kezdődött a kilencvenes évek legelején. A borítón a kötött lábszárvédős amerikai mosollyal felszerelt tornadresszes csajokkal.
Aztán kipróbáltuk kisvárosunk akkori aerobic edzéseienk majdnem teljes felhozatalát, de egyik sem bírt úgy beszippantani, mint az a bizonyos tökéletesen összerakott 40 percnyi torna Esztergályos Cecília fantasztikus buzdító tolmácsolásában, a nyolcvanas évek szirupos klasszikusaival és a bakelit semmihez sem fogható sercegésével körítve.
Móni átvette nekem kazettára, így otthon sem volt megállás. Gimis éveimet végigkísérte, aztán évekkel később minden szülésem utáni "na most aztán kvára lefogyok" projektem biztos pontja volt az egyre elnyűttebb kazetta.
A mai napig pavlovi reflexxel vágom magam széles terpeszbe, ha meghallom a "Do you really want to hurt me..." bánatos dallamát és Esztergályos Cecilia csak nekem diktálja búgó hangján hogy "mély guggolás"
Pár éve, mikor végleg megadta magát a kazettás 'mjúzikcenter' és meg kellett válnunk tőle, az volt a legnagyobb bánatom, hogy mi lesz, ha újra rám tör az aerobic láz.
Az idén karácsonyra kaptunk egy nagyon fasza kis bakelit lemezjátszót. A leporolt lemezeink aztán nagyon kellemes nosztalgikus téli szünetet varázsoltak körénk. A gyerekek is egész jól viselik a tini korunk csapongó zenei stílusából összeállt repertoárt, feltéve ha bizonyos időközönként felrakjuk a Sandokan kislemezt. (Ezt egyébként egyikünk sem vállalja be mint hozományt. Fogalmunk sincs hogy került a birtokunkba)
Van lemezem, ami még magam előtt is ultragáz (Ossián), és van ami még mindig abszolút kedvenc (Lou Reed), van, amit nosztálgiából hallgattam újtra (Ricse, ős - Bikini) és van, ami örök (Rolling Stones, Beatles) , de nem kellett sok idő, hogy úgy érezzem, nem élhetek tovább az én aerobic univerzumom középpontja nélkül. Belevetettem hát magam a használt bakelit kereskedelembe a neten és így tudtam meg 30 év után hogy ez nem is egy Jane Fonda lemez........
Januárban nyílt egy pazar kis üzlet Bor és Bakelit néven, ahova be is tértem múlt héten. Miután átlapoztam az amúgy impozáns felhozatalt, megjött Kata egy régi ovis anyukatársam.(övüké az üzlet) Kicsit pironkodva de az esélytelenek nyugalmával adtam elő hogy volt régen egy aerobic lemez...Erre Kata: "óó az a kihajtható borítós? azt én is imádtam és megvan nekem két példányban......."
Sanszos hogy ez csak nekem ekkora dolog de WTF ?!?! erre mekkora esély volt ?
Tegnap Réka és Fecó a belvárosban sétáltak így rájuk telefonáltam hogy ugorjanak már be a lemezemért. Réka szerint oltári égés volt egy olyan lemezzel sétálni, amit nem tudott úgy tartani, hogy ne virítson messziről Jane Fonda , na jól van, a mittudoménki kötött lábszárvédője de nem tudta elvenni a kedvem mert azóta letörölhetetlen a vigyor a képemről......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése