Oké, muszáj írnom róla.
Hónapok óta forgatom magamban, ha úgy tetszik kemény gyászmunkában vagyok.
Határtalanul elszomorít az, ahogy az igazi nagy kedvenceim közé majd ' tíz éve üstökösként berobbant Vad Fruttik, varázstalanítva lett.
Az új lemezt, bár már hallottuk koncerten és a neten, megvettük a nyáron, hogy egy hosszabb autóúton végighallgassuk és megpróbáljuk szeretni.
A konklúzió:
Patika mérlegen kimért, laboratóriumi körülmények között kikísérletezett tökéletes hangzás, izzadságszagú szöveg, túl sok műanyag és semmi elementáris zúzás, amit pedig úgy szerettünk.
A mélypont az volt, mikor azt hittük hogy véletlenül átkapcsoltunk valami nagyon tucat rádióadóra, ahol valami nagyon tucat Ákos "sláger" szól......
Annyira bosszantott, hogy egyáltalán nem hallgattam Vad Fruttikat addig, míg a Pannon Várszínház Békepresszóját meg nem néztük. A darab zenei rendezője Likó Marci volt, és hihetetlen jól szóltak a régi kedvenceink az egyedi hangszereléssel. Mi nagyon jól éreztük magunkat az egész előadás alatt, szórakoztatóan szürreális élmény volt.
A Vad Fruttik dilemmát pedig azóta elengedtem. Most már bosszankodás nélkül tudom a régi lemezeiket hallgatni és persze vadul keresem az új zenéket, amik kielégítik a fruttista énem igényeit.
