Varázstalanítva

Pár hete hirtelen felindulásból szembesítettem Csengét a nagy Mikulás-Jézuska-kamuval.Tettem ezt úgy, ahogy valószínűleg minden valamire való gyerekpszichologiával foglalkozó könyvben kezdődik a "hogy NE csináljuk"fejezet, de hiába, én már csak így működök.

Persze tudtam hogy tudja(vagy legalábbis sejti) és tudtam, hogy tudja, hogy tudom hogy ő már ezt azért elég jól átlája. Hatalmas Jóbarátok-rajongóként már Chandler szájából is hallotta párszor, és valószínű hogy Somának a télapótól érkező BADMOTHERFUCKER pénztárca amúgy is icipicit rombol a bensőséges mikulás hangulaton, 

 DE nem volt kimondva így fésztufész, hidegen kongó szavakkal. 

Hamar megbántam, és önző módon először magamat kezdtem sajnálni (lévén hogy már benne vagyok a szülinapi para hónapomban). Hisz ez azt jelenti, hogy már elértem a kort mikor nincs csoda hívő a családban és végérvényesen lezárult egy korszak.Aztán kezdtem el agyalni azon, hogy mekkora suttyóság volt ez Csengével szemben. Túl egy világjárvány-őrületen egy háborúval a szomszédban egyszerűen nem volt jogom varázstalanítani az ünnepeket......

Szóval, ez a készülődés most más. Persze máris beindult a túlkompenzálós énem, aki vezeklésképpen minden eddiginél tutibb adventi naptár őrülettel kompenzál, amiről még a bőven nagykorú régen varázstalanított gyerekeink sem hajlandóak lemondani......

RHCP koncert vegyes érzelmekkel ..

Öregszem és sértődékeny vagyok. 

- Mert mi az hogy 8 hónapnyi várakozás után nettó 80 percet kapunk? ? 

- Mi az hogy fos a  hangosítás??  A Puskás Aréna akusztikája döbbenetes lúdbőr, ha a fantasztikus közönség danolászásáról és üdvrivalgásáról van szó, de a zenekarból sokszor csak a torz fülsértő zörej jött át (ennek fényében különösen nagy elismerés jár a mögöttünk üvöltve csacsogó, a számokat "shazam"-ozó csajoknak, hogy sikerült zavaróan hangosabbnak lenniük a bandánál..) 

- Mi az hogy can't stop és underthebridge nélkül pikk-pakk lelépnek a végén??? 

Oké, azt azért gondoltam, hogy Anthony Kiedis nem fogja eltolni a Tavasz szél vizet áraszt-ot, de jó lett volna látni, hogy a közönségnek játszanak és élvezik. Sajnos nehezen tudtam szabadulni az érzéstől, hogy csak egy állomás vagyunk a gépezetben, amit le kell tudni.

Pedig a jelek egy különleges estét predesztináltak. Hisz mekkora esélye van hogy Réka és barátnője tőlem teljesen függetlenül 52.000 férőhelyből pontosan a két sorral mögöttünk lévő helyre vesz jegyet? ( ja, tudom ám : 50 % ....) 

Sajnos csak a hazaúton csekkoltam a telefonomon, hogy egy rég látott kedves ismerős lesifotót küldött rólunk a koncert előtti pillanatokban. Nagyon szívderítő volt és erre is mekkora az esély ? (oké itt a másik 50 % .....) 

Persze élmény volt így is a javából, csak öregszem és sértődékny vagyok ......

 

A Jane Fonda hadművelet

 Bármily hihetetlen még számomra is, de nekem volt aerobic korszakom. Az egész, Móni barátnőm kihajtható borítós Jane Fonda bakelit lemezével kezdődött a kilencvenes évek legelején. A borítón a kötött lábszárvédős amerikai mosollyal felszerelt tornadresszes csajokkal. 

Aztán kipróbáltuk kisvárosunk akkori aerobic edzéseienk majdnem teljes felhozatalát, de egyik sem bírt úgy beszippantani, mint az a bizonyos tökéletesen összerakott 40 percnyi torna Esztergályos Cecília fantasztikus buzdító tolmácsolásában, a nyolcvanas évek szirupos klasszikusaival és a bakelit semmihez sem fogható sercegésével körítve. 

Móni átvette nekem kazettára, így otthon sem volt megállás. Gimis éveimet végigkísérte, aztán évekkel később minden szülésem utáni "na most aztán kvára lefogyok" projektem biztos pontja volt az egyre elnyűttebb kazetta. 

A mai napig pavlovi reflexxel vágom magam széles terpeszbe, ha meghallom a  "Do you really want to hurt me..." bánatos  dallamát és Esztergályos Cecilia csak nekem diktálja búgó hangján hogy "mély guggolás" 

Pár éve, mikor végleg megadta magát a kazettás 'mjúzikcenter' és meg kellett válnunk tőle, az volt a legnagyobb bánatom, hogy mi lesz, ha újra rám tör az aerobic láz.

Az idén karácsonyra kaptunk egy nagyon fasza kis bakelit lemezjátszót. A leporolt lemezeink aztán nagyon kellemes nosztalgikus téli szünetet varázsoltak körénk. A gyerekek is egész jól viselik a tini korunk csapongó zenei stílusából összeállt repertoárt, feltéve ha bizonyos időközönként felrakjuk a Sandokan kislemezt. (Ezt egyébként egyikünk sem vállalja be mint hozományt. Fogalmunk sincs hogy került a birtokunkba) 

Van lemezem, ami még magam előtt is ultragáz (Ossián), és van ami még mindig abszolút kedvenc (Lou Reed), van, amit nosztálgiából hallgattam újtra (Ricse, ős - Bikini)  és van, ami örök (Rolling Stones, Beatles) , de nem kellett sok idő, hogy úgy érezzem, nem élhetek tovább az én aerobic univerzumom középpontja nélkül. Belevetettem hát magam a használt bakelit kereskedelembe a neten és így tudtam meg 30 év után hogy ez nem is egy Jane Fonda lemez........ 

Januárban nyílt egy pazar kis üzlet Bor és Bakelit néven, ahova be is tértem múlt héten. Miután átlapoztam az amúgy impozáns felhozatalt, megjött Kata egy régi ovis anyukatársam.(övüké az üzlet)  Kicsit pironkodva de az esélytelenek nyugalmával adtam elő hogy volt régen egy aerobic lemez...Erre Kata: "óó az a kihajtható borítós?  azt én is imádtam és megvan nekem két példányban......."

Sanszos hogy ez csak nekem ekkora dolog de WTF ?!?! erre mekkora esély volt ? 

Tegnap Réka és Fecó a belvárosban sétáltak így rájuk telefonáltam hogy ugorjanak már be a lemezemért. Réka szerint oltári égés volt egy olyan lemezzel sétálni, amit nem tudott úgy tartani, hogy ne virítson messziről Jane Fonda , na jól van, a mittudoménki kötött lábszárvédője de nem tudta elvenni a kedvem mert azóta letörölhetetlen a vigyor a képemről......