Segítség! Már csak 6 hét és én még mindig úgy érzem nem vagyok felkészülve. Amúgy tényleg nem vagyok felkészülve, mert azon kívül hogy a múlt héten kifestettük a szobát és összeraktuk a kiságyat addig sikerült eljutnom hogy előkotortam a padlásról azt a pár babaholmit ami még megvolt. Bizony nem véletlen kaptam azt a V betűt a terheség elején. Komolyan így a vége felé minden nap estére megerősödik bennem a tudat, hogy öreg vagyok már ehhez az egészhez. Aztán mikor reggel kikanalazom magam az ágyból és bár mamut tempóban de újúlt erővel vetem bele a napi teendőkbe magam megint igazán optimistán látom a dolgokat.
Egyébként igyekszem kiélvezni az utolsó várandóságomat. Jelentem eddig csak 7 kilót híztam (igaz a hajam levágattam szinte kopaszra úgyhogy -1 kg annak is betudható), komolyabb problémáim eddig nem voltak és csudajó újból érezni ahogy növekszik bennem egy új élet. Bár a napi és éjszakai aktivitásából egyre inkább arra következtetünk, hogy Csengénk egy második kis örökmozgó Csongor lesz, bízunk benne hogy születési súlyában igyekszik lányos méreteket produkálni.
Most be kell fejeznem mert Fecó bevállalta mára Csongor 4 barátját (+ egy kishugit)ittalvós bulira. Most állítólag fárasztani vitte őket(bringa+íjászat) ezzel próbálva biztosítani az éjszakai viszonylagos nyugalmunkat. Mindjárt beállítanak, az összesen 8 gyerek és a lefárasztott apuka és követetlik a gofrit amit ígértem és aminek persze még neki sem álltam. Mivel én most önző 8 hónapos kismama vagyok a gofri után, 6-8-ig lelépek jógázni benne hagyva apát a pácban, így legalább az ő éjszakai jól alvása biztosítva lesz.
