Pár hete hirtelen felindulásból szembesítettem Csengét a nagy Mikulás-Jézuska-kamuval.Tettem ezt úgy, ahogy valószínűleg minden valamire való gyerekpszichologiával foglalkozó könyvben kezdődik a "hogy NE csináljuk"fejezet, de hiába, én már csak így működök.
Persze tudtam hogy tudja(vagy legalábbis sejti) és tudtam, hogy tudja, hogy tudom hogy ő már ezt azért elég jól átlája. Hatalmas Jóbarátok-rajongóként már Chandler szájából is hallotta párszor, és valószínű hogy Somának a télapótól érkező BADMOTHERFUCKER pénztárca amúgy is icipicit rombol a bensőséges mikulás hangulaton,
DE nem volt kimondva így fésztufész, hidegen kongó szavakkal.
Hamar megbántam, és önző módon először magamat kezdtem sajnálni (lévén hogy már benne vagyok a szülinapi para hónapomban). Hisz ez azt jelenti, hogy már elértem a kort mikor nincs csoda hívő a családban és végérvényesen lezárult egy korszak.Aztán kezdtem el agyalni azon, hogy mekkora suttyóság volt ez Csengével szemben. Túl egy világjárvány-őrületen egy háborúval a szomszédban egyszerűen nem volt jogom varázstalanítani az ünnepeket......
Szóval, ez a készülődés most más. Persze máris beindult a túlkompenzálós énem, aki vezeklésképpen minden eddiginél tutibb adventi naptár őrülettel kompenzál, amiről még a bőven nagykorú régen varázstalanított gyerekeink sem hajlandóak lemondani......
