2020. december 28., hétfő

Haragban a világgal

 Hirtelen szív megállás.

Mi más lehetne az ő távozása mint hirtelen.

Hiszen nem tudott semmit félgőzzel  csinálni, csakis teljes erőbedobással és odadással. 

Így dolgozott,  játszott, evett,  táncolt, szurkolt, énekelt, és szeretett. Rajongva szeretett.

Szerelmük hajóján, ahol anyu volt a kormányos ő volt az erőtől duzzadó vitorla.

Félbemaradt a bor a hordóban, a névnapi koccintás, a kölni szurkolás. Félig van kész a keresztrejtvény és a mogyoró is a héjában marad,   

Hiánya egyszerűen felfoghatatlan. Fekete lyuk, mely egy szempillantás alatt vákumként szippantott ki minden örömöt, színt, ízt, és értelmet a mindennapjainkból.

Bánat és düh. Fájdalom és harag. Haragszom az egész világra.......



2020. december 21., hétfő

Pedig jó ötletnek tűnt

 Csenge szerette volna megajándékozni a barátnőit valami igazán személyes és egyedi ajándékkal karácsonyra. 

A mézeskalácsház nagyszerű ötletnek túnt. Napok óta tervezgettük izgatottan a koncepciót és ki is alakult valami ilyesmi a fejemben : 




És a "pedig jó ötletnek tűnt"  című általunk készített remekművek: 



Végül is egyedi lett, és személyes. Kicsit csálébb kicsit romosabb, deamiénk

2020. augusztus 2., vasárnap

Kirepül a gyerek

Mivel elég nagy a szórás a legnagyobb és a legkisebb gyerekünk között, még élénken él bennem az érzés, amit a most 9 éves Csenge oviba indulásakor éreztem. Ha azt megszorzom kb ezerrel, na olyasmi kavarog bennem, most hogy Réka lányunk készülődik az egyetemre. 
  Végig izgultuk ezt a kacifántos, ballagás nélküli érettségit, aztán megünnepelgettük azért rendesen amint lehetett, az utóbbi hetekben, pedig próbáljuk kimaxolni az együtt töltött időben rejlő lehetőségeket. 
Azon meg kábé könnyekig hatódóm, hogy látom, hogy ő is keresi a társaságunkat és simán eljön velünk nyaralni, körbetekerni a Velencei tavat, fut velem (aminek azért nála valljuk nagy sportrtéke nincs), vagy ha máshol alszik korán kel, hogy hazérjen mire felkelünk, és ki tudjon jönni velünk evezni.   
Most, hogy itt az augusztus és befordultunk a célegyenesbe, annyira szeretném a nyáron amúgy is rekordsebességgel repülő időt megállítani. Elkapni a kis szarost a csontjait ropogtatva ölelni, ölelni ölelni és elmondani neki mennyire iszonyatosan büszkék vagyunk rá. Hogy, amikor 6 évesen azt adta elő komoly arccal, hogy egyszerúen nem tudja eldönteni, hogy kötéltáncos vagy orvos legyen, én már tudtam hogy bárhogy is dönt, megcsinálja.Mert ő egy ilyen gyerek. (azért azt nem bánom hogy a kötéltáncos álmait feladta)
Csak remélni tudom, hogy ez elkövetkező évek dolgos egyetemi hétköznapjaiban, a számtalan nehéz feladat és megmérettetés közepette, ha kicsit megfáradna, lesz miből merítkeznie. Hogy elég erősre sikerült az alap amit összetákoltunk a 20 év alatt. 
 Az biztos, hogy részemről életem legboldogabb pillanatai között tartom számon, a közös anya-lánya pillanatinkat. Mikor együtt festegetjük a soha el nem készülő falrajzunkat, a hamisságában is teljes szinkronban együtt óbégatott Wonderwall vagy Eternal Flame műsorunkat, mikor jógaórán együtt próbáltuk elnyomni a feltörni készülő röhögőgörcsöt, a sok mozizást és kávézást, a koncert- és könyvélményeinket. 
És basszus!  Ki fogja befesteni a hajamat?  Ki fog kiszabadítani a két számmal kisebb ruhából a próafülkében ? Ki fonja a hajamat? Ki szól be reggel ha a zoknim színe nem megy a cipőmhöz, és ki segít rajtam ha a cipőfűzőm rátekredik a pedálra biciklizés közben? 
Apropó! Ki javítja a vesszőhibáimat a blog bejegyzésekben?
Már látom, hogy ez az augusztus,  most ilyen keserédes lesz, de majd belejövünk ebbe is. 
Az új élet, számtalan új kihívást is jelent. Réka pedig a kihívások legyőzésének feketeöves mestere. 
Hál istennek Budapest csak másfél órányi távolság, azt meg még akár én is kibírom étlen szomjan egy ruhába szorulva a próbafülkében. 




   

       

      

2020. május 17., vasárnap

Csenge szösszenet


"Színész leszek!"
Másnap: "Fotós leszek!"
- Hiszen tegnap még színész akartál lenni !
"Persze mindegyik leszek meg még kéményseprő is, mert ő jóban van a mikulással"


😀😀😀😀


2020. április 21., kedd

Ez most beszólogatós lett így a 37. napon

Ha esetleg úgy alakul, nem lehetne meghirdetni az érettségi felügyeletet  civileknek?
 Rengeteg munkanélkül maradt ember van, aki talán megbirkózna a feladattal, hogy az idejét 10 olyan gyerekkel egy teremben töltse, akik majd' két hónapja a könyveikkel összezárva készülnek az érettségire. Lehet, hogy elvállalná pár szabadnapos bolti pénztáros, rendőr, postás vagy akármelyik átlagember, aki teszi a dolgát, ha szükség van rá.
De hogy rengeteg szülő is szívesen jeleskedne (természetesen önkéntes alapon) az érettségi felügyelőség félelmetes posztján, abban tuti biztos vagyok.  Csak legyünk már túl rajta ........

2020. március 27., péntek

12. nap

Mennyire átértékelődnek a dolgok.
Nem gondoltam volna pár hónappal ezelőtt hogy a földöntúli boldogság szinonimája nekem egy "megjelölés készként" ikonra kattintás által generált "eztismegcsináltukvazze" érzés lesz.
Azt sem gondoltam, hogy úgy ki tud fogni rajtam egy origami feladat, hogy gyermekem a papírhajtogatás tudománya helyett, a káromkodás kifinomult művészetében lubickolva élvezze a közös anya-lánya programot amit ez az új online élet kényszerít ránk.
Nehéz higgadtnak maradni, nehéz megőrizni a humorérzékünket, nehéz nem agyon aggódni magunkat, nehéz nem üvöltözni egész nap........
Még csak a 12. nap ebben a feje tetejére állt világban és elmondhatom hogy velem ellentétben a gyerekeink várakozásainkat felülmúlva viselik a sorsukat.

Már megkaptam Csengétől milyen csapnivaló tanítónéni is lennék én. Pedig nagyon igyekszem, de soha nem a türelem volt a fő erényem.
Próbálom ezt a napirend dolgot is kivitelezni. Nem tudom, az ér, hogy minden nap 11 körül kezdek el üvöltözni? És az hogy szabályos időközönként nekiesek a lakás valamelyik elhanyagolt részének?
     Az "azt játszom hogy tanító néni vagyok" sikertelensége nem vette el a kedvem, így azt is előszeretettel játszom el hogy fodrász vagyok. Csongort lenyírtam kopaszra, Rékának szőke hajat festettem (na jó csak megpróbáltam igazából nem nagyon sikerült), Csenge lépcsőzetesen vágott hajat szeretett volna és össze is hoztunk neki Rékával olyan szép nagy lépcsőket hogy most már inkább rövid hajat szeretne......

Az önkéntes karanténunk abszolút pozitív folyománya viszont, hogy Csenge megtalálta az én harminc év körüli gyerekkori levelezésemet és üres levélpapírjaimat és belevetette magát a levélírásba. Ceruzával, igazi papírra, édesen pöszén kerekített betűkkel levelet írt a barátnőjének. Rég láttam annyira boldognak, mint mikor ma megérkezett a várva várt válasz. Annyira cuki volt ahogy a feldíszített borítékot a tenyerén tartva, mély áhítattal vonult el a szobájába olvasni.

     

2020. január 8., szerda

Nincs többé

Nincsen halkan, puhán szuszogó hajnal
Álmos reggel farokcsóváló zajjal
Nincs indulás bús szemekkel kísérve
hazatérés örömünneppel körítve
Nincs helye utolsó falatjainknak
Csenge bársonyfülbe súgott titkainak
Kihűlt a hely a kedvenc  tuja alatt
A vacsora befejezetlen maradt

Nincsen a tavaszi napsugarat kergető
Nincs a nyári estéken hullámokat szelő
Nincs őszi falevélben Somával hempergő
Nincs a téli estéken békésen szendergő

Nincs többé a plusz egy fő Réka osztályában
Állandó vezetője a régvolt túráknak
Nincsen többé a mindenkit megszelídítő
Csongor ovis rajzán a legelső szereplő

Nincs többé ki segített jó szülővé lenni
feltétel nélkül igazán nagyon  szeretni
állandó rohanásban néha meg- megállni
Nincs többé, ki tanított falkavezérré válni