Csenge idén iskolás lesz és vele együtt én is elballagok a 15 éve tartó ovis anyuka státuszomból. Egy kicsit megint el kell engednem.....
Ezek az évek örök, és mély nyomot hagytak bennem.Gyerekeimmel együtt én is formálódtam a sikereiken, kudarcaikon, önfeledt örömteli napjaikon és a szorongásaikon keresztül.
Az óvódáskor egy csoda.
Sokszor gondolok kicsit irigykedve az óvónénikre és a dadusokra, hogy láthatják ahogy napról napra alakulnak, nőnek, fejlődnek.
Látják ahogy hétről-hétre szocializálódnak, megküzdik a kis harcaikat (legfőképp önmagukkal), megoldanak problémákat és kis emberpalántából a nehézségekkel már megerősödve dacoló csemeték lesznek.
Sokszor gondolok mély tisztelettel is az óvónénikre és a dadusokra, mert nem lehet könnyű finoman terelni, játékosan megoldani, komolyabb sérülés nélkül konfliktust kezelni, meg úgy általában 27 egyszerre beszélő gyerek közt nem elveszíteni a kontrollt (és a halláskárosodás nélkül megúszni :))
A négy gyermekem alatt végigstatisztáltam több garnitúra nevelőt, mindenféle pedagógiai módszert és számos szülőcsoportot.Mondhatni kész szociológiai tanulmány volt, de imádtam.
Minden ovis szülőt arra biztatok, hogy ne siettesse a dolgokat és élvezze ezt az állapotot a kisemberrel együtt. Én már tudom, hogy körülbelül mire az "életre szóló" ovis barátságok végleg kikopnak, addigra az iskola, a különórák és a kiskamaszkor úgy bedarálják őket, hogy lopni kell az időt egy kis hancúrozáshoz, vagy önfeledt játékhoz, ami most olyan természetes.
Miért is fantasztikus egy ovist nevelni?
Imádom hogy olyan romlatlanul ösztönösek és őszinték
Imádom hogy mindent elhisznek nekem és mindig nevetnek a vicceimen
Imádom hogy én vagyok a google, a wikipédia, a játékvezető, a bíró, a problémamegoldó, a béna karakter a szerepjátékban, a mesemondó, a varázsló, a titkok őrzője ....
Imádom, hogy lelkesek és fáradhatatlanok.
Most egy új korszak kezdődik és tudom hogy még sok csoda vár ránk, úgyhogy állok elébe.
Igazából néha már cikinek éreztem az öregecske anyuka szerepet az oviban, de szerencsére én megegyeztem a természetanyával és mostantól sokkal lassabban öregszem mint a gyerekek úgyhogy mire a suliból is kiballag mindenki, majd olyan lesz mintha a nővérük lennék. ;)
