Ma reggel Csongorom a bika-jegyében született másodszülöttem így ébresztett:
-Anya gyere, ezt meg kell nézned. Olyan szépet kakiltam! Egy nagy répát körbe diszítve kis bogyókkal! (hiába, a bika szépérzéke és harmóniára törekvése nem csak szöveg)
Ha az mbernek íly emelkedett hangulatban indul a napja már lehet hogy fel se kellene kelni?
Aztán jött a döbbenet hogy ez az a bizonyos utálatos nap amikor elvesznek egy órát és egész nap versenyt futok önmagammal hogy behozzam a lemaradást.
Pedig mennyi mindent terveztem mára!Takarítás(az a bizonyos tavaszi), főzés(mert enni kell), tanulás(mert unalmamban elkezdtem az adótanácsadói képzést), és 4-szeres adag mézeskalács-sütés.(Pár éve a gyerekek kitalálták,hogy nem muszáj egy egész évet várni hogy mézeskalácsot ehessünk, hiszen a karácsony után itt van nekünk a húsvét amit szintén fel lehet dobni nyúl és tojás alakú mézeskalácsokkal. Évről évre egyre rövidebnek tűnik az idő ami a karácsony és a húsvét között eltelik, és évről évre nő a mennyiség amivel ki lehet elégíteni a gyerekek mézeskalácsigényét.
Miután végeztem a tegnap esti fondü-evészet(kölcsön készlet, saját barátok, és 2hónapja a hűtőben rohadó francia sajt kíséretében) romeltakarítási munkáival, nekiálltam összeállítani a tésztát amit délután sütnek a gyerekek, miközben én lelkesen tanulok a 2 hét múlva esedékes vizsgámra.:)
Mint már említettem nem túl jó viszonyomat az idővel(különös tekintettel a mai napra), de szeretem a kihívásokat.Éppen ezért ülök most a gép előtt ahelyett, hogy a mára tervezett dolgaimat végezném, és azon gondolkodom hogy a minden egyes billentyű leütésével rövidülő időmbe mit lehetne még belezsúfolni.
